Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  • 621
  •  
  •  
  •  
  •  
    621
    Shares

KonMari beköltözött a világ lakásaiba, és megkezdte hadjáratát a felesleges holmik ellen. Hódító útjára indult a minimalizmus, mindenki szabadulni szeretne a felesleges cuccaitól, köztük a ruháitól is. De hova kerüljenek a már nem használt ruhák, táskák és lakástextilek? Biztos, hogy Afrikában vagy Ázsiában van szükség rájuk? Léteznek sokkal jobb megoldások is, mint utaztatni őket összevissza a világban?

Azt gondoltam, hogy érdemes egy posztot szentelni annak, mi legyen a használt ruhákkal. Oké, hogy az “őrült japán asszony” selejtezésre buzdítja a világot, de a gardróbrendezés azért nem új keletű dolog. Kiszanált, feleslegessé váló ruhák mindig is voltak, már csak az a kérdés, mi legyen velük. A tudatosság ugyanis nem ér véget a ruhavásárlásnál, érdemes a használt ruhák útját is követni.

A The True Cost című 2015-ös dokumentumfilmben hatalmas használtruha-hegyeket látni, amelyek a mi életünkben már le nem bomló ruhákból emelkedtek.

  • Miért kerül ennyi ruha a szemétre? (Jó, ezt mondjuk pont tudom, erről szól az egész #viszlatfastfashion projekt, de a blog bemutatkozásában olvashattok néhány elrettentő adatot is.)
  • Miért nem kellenek a használt ruháink senkinek?
  • Hát nem jut el a rászorulókig?
  • Nem használja fel őket senki?
  • Egyáltalán újra lehet őket hasznosítani?
  • Akkor most hova vigyem, hogy biztosan követhessem az útját?

Csupa olyan kérdés, amire én is szeretném tudni a választ. Ebben a bejegyzésben megpróbálom felvázolni, mi lehet a ruha útja, hova kerülhet, ha nektek már nincs rá szükségetek.

1. Javítsátok meg, alakítsátok / alakíttassátok át!

Nem kell sokat visszamenni a múltba, hogy ez természetes legyen, de mióta silány minőségű holmikkal tömjük tele a szekrényünket, eszünkbe sem jut ez az opció. Ha viszont van egy jó varrónőtök (vagy ti magatok tudtok varrni), kísérletezhettek a jobb minőségű ruhák átalakításával otthon is.

2. Ajándékozzátok el családtagnak, barátnak, ismerősnek

Ami nektek unalmas, másnak igazi kincs lehet. Ráadásul a családi, baráti vagy munkahelyi ruhacserék egyben nagyon jó bulik is, csak szükség van néhány szabályra, ha ilyet szerveztek, hogy senki ne sértődjön meg, és egyik ruhadarab fölött se alakuljon ki vita.

Ide kattintva elolvashatjátok, melyek a sikeres munkahelyi ruhacsere aranyszabályai.

Fotó: Mészáros Virág

Fotó: Mészáros Virág

3. Adjátok el!

Ma már rengeteg olyan Facebook-csoport van, ahol könnyen túl tudtok adni a jó állapotban lévő ruháitokon. Hamarosan érkezik a bejegyzés a blogon az általam ajánlott csoportokról.

Illetve számtalan bejáratott offline közösségi vásár is szerveződik minden hónapban, érdemes ezekhez is csatlakozni.

4. Adjátok oda magyar tervezőknek, alkotóknak, dizájnereknek!

Dolgoznak Magyarországon olyan tervezők és alkotók, akik használt textileket gondolnak tovább, és különleges, egyedi termékeket hoznak létre. Én eddig a használt farmerokból új ruhákat készítő Sharolta márkának adtam le farmert egy közösségi irodában, de rajtuk kívül bőven vannak olyanok, akik örülnek a használt ruhadaraboknak. Készül a lista, hamarosan olvashatjátok.

5. Vigyétek adományboltba!

Az adományboltok (charity shop, cseritibolt) nem azok a helyek, amelyeket útba ejt az ember lánya. Az adománybolt elnevezés rettenetes marketing. Pedig érdemes őket felvenni a listára – több szempontból is. Az adományboltok először is munkalehetőséget teremtenek a hátrányos helyzetű vagy a munkaerőpiacról kiszorított emberek számára. Olcsón árulnak olyan termékeket, amelyeket bevittek hozzájuk. Ezek lehetnek használt holmik, újszerűek, vagy teljesen újak is.

És ami még fontos: adományboltokban nemcsak azok vásárolhatnak, akik rászorulnak, hanem tulajdonképpen bárki – amin én is meglepődtem. Sosem jártam még ilyen helyen, de Budapesten tudok párat, szóval hamarosan erről is olvashattok a blogon.

És ami a legfontosabb: azzal, hogy nem a szemétbe dobjátok a ruhákat, hanem innen valaki tovább tudja őket vinni, szintén hozzájárultok a fenntarthatósághoz.

A kérdés csak az, hogy mi van akkor, ha ide is túl sok ruha kerül? (Amerikában és Nyugat-Európában ez már jelentős probléma.) Az innen kiselejtezett holmi vajon hova jut?

6. Keressetek olyan helyeket, ahol épp szükség van ruhákra!

Ha szeretnétek segíteni a szegény családokon, hajléktalanokon, a valamilyen tragédia vagy katasztrófa miatt ruha nélkül maradt embereken, akkor érdemes közvetlenül hozzájuk eljuttatni a ruhákat, vagy olyan szervezetet megkeresni, akik kifejezetten nekik gyűjtenek.

Akkor érnek BIZTOSAN célba a ruhadarabok, ha nem építetek bele a ruhák útjába minél több átvevőhelyet. Nyilván nincs meg mindig az a lehetőség, hogy közvetlenül a rászorulóknak adjátok le a ruhákat, de azt javaslom, mindig célirányosan adományozzatok.

7. Dobjátok ruhagyűjtő konténerbe!

Az összes olvasott cikk és végignézett videó után személy személy szerint ezt tekintem végső megoldásnak, de senkit nem szeretnék lebeszélni erről az opcióról.

Bennem az merült fel, hogy minden más esetben (kivételt képeznek az adományboltok) elég világosan látjátok, mi történik a továbbadott ruhadarabbal. A ruhagyűjtő konténerekből kikerülő textilhulladék útja azonban kifürkészhetetlen. A Textrade Kft. honlapján közzétett adatok szerint 45–55% kerül külföldre. Ennyi. Külföldre.

A magyarországi Easyget Kft. angol használt ruha importjával, feldolgozásával, valamint értékesítésével foglalkozik. Honlapjukon ez áll: „törekszünk a használt ruha többszöri újra felhasználására: olyan országokba juttatjuk el azt partnereink révén, ahol az emberek számára ez bizonyos esetekben az egyetlen megoldást jelenti.”

Itt azonban muszáj megjegyeznem, hogy vannak olyan, szegénynek gondolt országok, amelyek mára használtruha-stopot hirdettek, annyira nem tudnak mit kezdeni a beáramló mennyiséggel. Mert az addig rendben van, hogy Magyarországon egyelőre csak fél kilónyi ruhát dobunk ki évente, ezzel szemben Nyugat-Európában fejenként 4 kilogramm kerül évente a kukába. Amerikában pedig évente 10 millió tonna jut a szemétlerakókba.

2016 elején több afrikai ország (Burundi, Kenya, Ruanda, Tanzánia és Uganda) tiltakozott a beáramló használt ruha és bőráru ellen, mert azok ártanak a helyi kézműves iparnak, így a gazdaságnak is.

Rájöttek arra is, hogy a használt ruha végül is olcsó kínai, indiai vagy bangladesi holmi, ami egy kicsit megáll Európában vagy Amerikában, és onnan jut hozzájuk. Akkor miért ne vennék meg egyenesen Ázsiából teljesen újonnan?

És mi van a fast fashion márkák újrahasznosító kampányaival?

A Holy Duck! Facebook-oldalán írtam róla, hogy január 26-án debütált a H&M kampánya, amely azt hirdeti, vigyétek vissza bármelyik üzletükbe a bármely márkától származó használt ruhát, ők majd újrahasznosítják azt.

Nem a H&M az egyetlen, amely kampányolt ezzel, korábban az Intimissiminél is lehetett leadni melltartókat. Ahogy a gyártási körülményekkel sem lehetünk 100 százalékosan tisztában, úgy nagyon nehéz nyomon követni, mi is történik a fast fashion cégekhez visszavitt ruhákkal valójában. Egy cikk szerint a H&M az összegyűjtött használt ruhák mindössze 0,1 százalékát tudja újrahasznosítani úgy, hogy szálaira bontja őket, majd ezekből új ruhát készít.

Nálam az a gondolat, hogy a használt ruháimat a H&M-be vigyem vissza, ott bukik meg, hogy a elsősorban a fast fashion márkák termelnek ennyi felesleges ruhadarabot.

Nehéz elhinni, hogy majd pont valamelyik fast fashion márka teszi jobbá a világot azzal, hogy begyűjti a felesleget – amelyhez durván hozzájárul – és újrahasznosít.

Nyugaton drága a víz, ezért inkább nem mosnak az emberek

Panipat 400 ezres város Indiában. Évente 100 000 tonna használt ruha érkezik ide. Ebben az indiai városban a nyugati ember által levetett, eldobott holmikat hasznosítanak újra: ízekre szedik, majd silány minőségű fonalat, textilárut készítenek belőlük. Ezek tovább folytatják felesleges útjukat a világban: Ázsia és Afrika szegényebb országaiba kerülnek sálak, takarók, textilek formájában. Jó, ha egy-két szezont kibírnak.

A 2012-ben forgatott 14 perces kisfilm egyik legmegdöbbentőbb pillanata, amikor az indiai asszonyok azon tanakodnak, vajon szegény nyugati népeknél a vízhiány miatt annyira drága a víz, hogy inkább nem mosnak? Megveszik a ruhákat, hordják néhányszor, aztán mivel drágább lenne mosni, mint újat venni, inkább eldobják őket. Ezért kerülnek alig használt állapotban Indiába.

És íme a teljes film:

Mi lesz a ruhákkal, amelyek nem adhatók tovább?

Magyarországon két cég, a Temaforg Zrt. és a Tesa Kft. foglalkozik a szelektíven gyűjtött textilhulladékok újrafeldolgozásával. A Temaforg Zrt. géptisztító rongyot és nem szőtt textíliákat állít elő (azaz geotextíliákat, kárpitosipar-filceket, töltetanyagokat, törlőrongyokat stb.), a Tesa Kft. paplan, párna tömőanyagot, ipari vattát, szintetikus és természetes szálakat készít.

Mi a megoldás, hogy ne keletkezzen ruhaszemét?

Azért írom ezt a blogot, hogy rávilágítsak arra, mennyi felesleges ruhát vásárolunk és sokszor mennyire nem szeretjük azokat a ruhákat, amelyeket megveszünk. Hogy is szerethetnénk őket igazán, ha egyszer olyan rövid idő alatt tönkremennek? Hogy szeretnénk őket igazán, ha nem is tudjuk nyomon követni, mennyi ruhánk van. Nem érik meg, hogy történetük legyen. Nem tudunk hozzájuk ragaszkodni sem igazán.

A megoldás, hogy kevesebb, minőségi terméket vásárolunk. Hogy viseljük őket, ameddig csak lehet. Hogy vigyázunk rájuk, szeretjük és megbecsüljük őket.

Használjátok a szekrényetekben lévő ruhákat, fedezzétek fel őket újra. Legyenek kedvenc ruháitok, amelyekről meséljetek nekem! Küldjetek fotót, mondjátok el, miért szeretitek, hol volt veletek, milyen kalandokat éltetek át együtt! Szívesen megmutatom ezeket a blogon. A levél tárgya legyen: #szeretemaruhámat

Ha tetszett a bejegyzés, osszátok meg a Facebookon is. <3 Ha nem szeretnétek lemaradni az új posztokról, kövessétek a blogot Facebookon és Instagramon is.

(Visited 474 times, 46 visits today)

Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  • 621
  •  
  •  
  •  
  •  
    621
    Shares