Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  

Csülleng, rezeda, báránypirosító. Varázsszavaknak tűnnek, pedig olyan növények nevei, amelyekkel évezredek óta festettük a textileket. A 18. század vége magával hozta a szintetikus festékeket, mi pedig elfelejtettük, hogy a konyhában nemcsak főzni lehet, hanem textilt színezni is. Hajgató Sára ezzel az újra felfedezett technikával festi meg a textileket, amelyekből könnyű felsők, színes kendők, vagány szoknyanadrágok, csinos clutchok készülnek Botanika márkanév alatt.

A blog állandó fotósával, Virággal a CikkCakk Studióba tartunk. Itt találkozunk Sárával, aki három tervezőtársával közösen építette ki birodalmát. A stúdióban nemcsak a termékeiket árulják, hanem gyakran workshopokat is tartanak.

Néhány hónappal ezelőtt egy textilfestő workshopon találkoztunk először. Egészen elképesztő volt megtapasztalni, ahogy a különböző szárított, porított növényekből festőlé készült, amelybe aztán boldogan lóbáltuk bele a különböző textilcsíkokat, nemeznégyzeteket. Majd átvándoroltunk a következő fazékhoz, hogy abban is megmártsuk őket, és olyan színeket hozzunk létre, amelyekről nem is álmodtunk a workshop előtt. Nagyon megmaradt az a gondolat, hogy

Sára szerint nincsen csúnya szín, nem hozhatunk létre semmi borzalmasat, ne aggódjunk azon, ha a kék kicsit szürkésebb vagy lilásabb annál, ahogyan eredetileg elképzeltük.

„Én sokszor rábízom magam a folyamatra vagy a növényre, és elfogadom, hogy adott esetben nem olyan lesz a végeredmény, mint amire számítok, vagy mint amilyen lenni szokott. Egyébként pont emiatt nehéz olyan megrendelőkkel dolgoznom, akik nem így állnak hozzá a növényi festéssel készült ruhákhoz, kiegészítőkhöz. Az oké, hogy valaki lilát kér, de az a lila lehet, hogy egy kicsit szürkés lesz, vagy egy kicsit khaki.

Fotó: Mészáros Virág

Hajgató Sára

Szerencsére azt tapasztalom, hogy a Botanika olyan embereket vonz, akik értik, átérzik és tudnak azonosulni ezzel a gondolattal. Tényleg érdekes, hogy milyen klassz emberek jönnek ezáltal az életembe” – meséli már a stúdióban Sára. A Botanika márka festőnövényekkel színezett, pamutvászonból és növényi cserzésű bőrből készült neszesszerekkel indult 2012-ben. Ezek a mai napig nagyon népszerűek.

Fotó: Mészáros Virág

„A növényi cserzésű bőrök általában érzékenyebbek. Az érés és a folyamatos használat miatt a halványrózsaszín színű növényi cserzésű bőr kicsit barnásabb, a felülete pedig fényesebb lesz.”

Fotó: Mészáros Virág

„Selyem- és pamutsálak voltak még az első termékek között. Már itt is jól látszik, milyen harmóniája van a természetes színeknek, amelyeket szerintem szintetikus festékkel nem is lehetne elérni.”

Fotó: Mészáros Virág

„Szeretem, hogy ilyen tökéletlen. Szeretem, hogy nincs úgy elszegve, takkra pontosan, de szerintem jól áll neki.”

Fotó: Mészáros Virág

„A legújabb kedvenceim a selyembatisztból – selyem és pamut keverékéből – készült nagy sálak, amelyek a látszat ellenére nagyon melegek.”

Sára odafigyel arra, hogy az alapanyag honnan kerül hozzá. „Amennyire lehet – mert ez nagyon nehéz dolog – Magyarországról, de legalábbis Európából kerülnek hozzám az anyagok, hogy ne utaztassuk Kínából vagy más távoli országokból, ha nem muszáj.”

Ahhoz persze még jó néhány nullát rá kellene írni az árcédulára, ha mindent 100 százalékosan természetes, öko, bio alapanyagokból szeretne elkészíteni. Tervezőként neki is kompromisszumokat kellett kötnie: a lényeg, hogy minél átláthatóbb legyen a márkája.

„Kambodzsában a vágyott gazdagság és a realitás közötti szakadék egészen elképesztő”

Ha már a távoli országokról beszélünk, arra kérem, utazzunk vissza tíz évet a múltba, Kambodzsába, ahol önkéntesként egy oktatási projektben vett részt. Sziemreap városához közel tanította varrni a fiatal nőket a rizsföldek között álló, nyitott oldalú pajtában, a lábbal hajtós varrógépeken.

„Nehéz téma a harmadik világra irányuló fejlesztési projektek kérdése. Bennem is nagy konfliktust okozott, miután végeztünk a programmal. Úgy éreztem, addig oké, hogy megmutattunk nekik egy másik világnézetet, lehetőségeket arra, hogy előrébb juthassanak. De utána eljöttünk onnan, ahol nincs kiépített válaszrendszer a helyi problémákra.

Azt tapasztaltuk, hogy mindenki, aki elvégezte a tanfolyamot, utána jobb lehetőséghez jutott, de azért ez még mindig nem az a szint, hogy gyökeresen megváltozott az életük.

Nekem nehéz volt feldolgozni, hogy akkor most jót csinál ezzel az ember, vagy sem.

Sára arról is mesél, mennyire sokat hozzátett Kambodzsa ahhoz, hogy megtanulja az elengedést, amely a jelenlegi hozzáállására annyira jellemző. Egy példa: amikor a megrendelő 50 kék neszesszert kért, és kapott helyette 13 sárgát, akkor a helyiek nem értették, mi ezzel a baj. Sok ehhez hasonló, bosszúságot okozó, frusztráló helyzettel találkozott Kambodzsában, majd megtanulta elengedni a dolgokat.

A kontrasztok – a többi harmadik világban található országhoz hasonlóan – Kambodzsában is hatalmasak. Vidéken egy dollár volt egy család napi keresete akkoriban. Ez azt jelentette, hogy amit csak tudtak a földekről, a fákról, a környező tavakból és folyókból szereztek be.

„Amikor a fővárosban jártunk, azt láttuk, hogy menő telefonnal a fülükön, robogóval vagy autóval közlekednek a helyiek. A vágyott gazdagság és a realitás közötti szakadék egészen elképesztő. Az, hogy iPhone-t szeretnének, nem egy természetes igény – az ott élők túlságosan is a Nyugatra fókuszálnak.”

„Több rálátást szerettem volna arra, hol készült, hogyan készült az, amivel dolgozom”

Bár a fast fashion márkák többsége varratott, vagy még varrat Kambodzsában, Sára nem ott, hanem a hazatérése után néhány évvel már Magyarországon kezdett el jobban odafigyelni arra, hogy az alapanyagok honnan származnak.

„Volt egy ékszermárkám, amihez sok fém alapanyagot és fonalat használtam. A fémek jellemzően besárgultak, elfáradtak, a fonalakról pedig nem tudtam, honnan jönnek, milyen festékkel festették őket. Kiábrándító volt. Több rálátást szerettem volna arra, hol készült, hogyan készült az, amivel dolgozom.”

A mostani ékszerei már csak ritkán tartalmaznak fém alkatrészeket, egészen más módon készíti őket.

Fotó: Mészáros Virág

„Amikor festek egy felsőt, bedobok mellé egy kis pamutot is a festőüstbe, amelyekből kiegészítőket, nyakláncokat készítek.”

Fotó: Mészáros Virág

„Amikor rátaláltam a növényi festésre, az egyfajta megérkezés-élmény volt a számomra. Leginkább a növények érdekelnek a világban, és azoknak a mindenféle aspektusai. Vegyesen dolgozom szárított és friss növényekkel, és nagyon sok mindent le is fagyasztok, ami egy jó technika arra, hogy megőrizzem őket.

Szóval a mélyhűtőm inkább festőnövényekkel van tele, mint mással.

Sára azt meséli, hogy amit nyáron nem használ fel, azt elteszi őszre vagy télre, és ez a folyamat egy kicsit visszahozza a régi idők ritmusát. Rácsodálkozom arra, hogy ezt a lassulást, elengedést hogyan lehet egy márka élén véghezvinni a 21. században, főleg, ha nemcsak a tervezés, a növények festése a feladat, hanem a márka menedzselése, a közönséggel való kapcsolattartás, a vásározás – és még ki tudja, mi minden.

„Én ezt sokkal kisebben csinálom, mint ahogy sokan gondolják, nem százliteres üstökkel dolgozom. Viszont pont ezáltal lesz ilyen energiájú a termék, hogy egyesével készül, hogy abban az egy darabban ott van az a mozdulat, az a többórányi munka. És igen, jelen van a sürgetés, amit a világból az ember megtapasztal, hogy jó lenne viszonteladókkal dolgozni, de közben tudom, hogy nem is vágyom erre, és a technika sem igazán alkalmas a nagyobb szériás termelésre.”

Fotó: Mészáros Virág

„A tervezésnél vannak olyan szempontok, amelyet a növényi festés miatt figyelembe kell venni, például azt, hogy az izzadás során és a dezodorok használatával vegyi folyamatok zajlanak, amelyek változtathatják a ruhák színét. Ezért is mélyebb például a karkivágás, hogy ne menjen idejekorán tönkre egy-egy ruhadarab.”

Fotó: Mészáros Virág

„A fazonok szempontjából az volt a legfontosabb, hogy minimál dizájnnal dolgozzam, de azt szerettem volna, ha a ruháimat sok formájú, alkatú nő felvehetné. Fontos, hogy sok mindenki meglássa bennük a szépet. Amint van már benne szűkítés, szabásvonalak, onnantól megszűri, kinek áll jól. Több méretállás van, de alapvetően ugyanazzal a szabással dolgozunk.”

Eszembe jutott, hogy egy-két ruhadarabot szívesen befestenék otthon is. Ha a cikket olvasva nektek is kedvetek támadt kipróbálni, milyen színt ad a cékla, a lilakáposzta vagy a sárgarépa zöldje, akkor előbb nézzétek meg, miből is készült az a ruha, amit a festőlébe dobnátok.

A festőlé csak a 100%-os természetes szálakat fogja be igazán, mint amilyen a pamut vagy a len is. A mesterséges anyagok közül egyedül a viszkóz az, amivel dolgozhattok. Ahhoz, hogy tartósak legyenek a színek, különböző pácolási eljárásokkal segíthettek rá a folyamatra.

Sárával egyetértünk abban is, hogy nem is biztosan nagy baj, ha egy ruhadarabnak kopik a színe – a használat során mindegyiknek kopik valamennyire –, hiszen bármikor újra lehet őket festeni.

Persze a sötétkékből soha nem lesz babarózsaszín, de egy fakó kékből bármikor lehet lila vagy zöld.

„Hosszú folyamat, mire megismered a növényeket, összebarátkozol velük, kitanulod azt, hogy melyik mit szeret, melyik számára mi a legideálisabb bánásmód. A kurkuma például hiába ad olyan sárgát, hogy megőrülsz, és a kezedet megfogja egy hétig, ha textilt festesz vele, az a szín nem lesz hosszú életű.”

Fotó: Mészáros Virág

„A festőbuzért nagyon szeretem, meleg, csokis föld illata van. Tud barackos rózsaszínt adni, de el lehet vinni rózsaszínbe, pinkbe és még téglavörösbe is.”

Fotó: Mészáros Virág

„Ezeket a sárgarépa zöldjével festettem.”

Fotó: Mészáros Virág

„A tavalyi év színmintáit kezdtem összedolgozni, amelyekből falidíszek lesznek. Nagyon nehezemre esik ez a precíziós munka, de kézzel varrni nagyon jó női tevékenység, szeretem csinálni.”

Fotó: Mészáros Virág

„Igen, ez elég kozmikusra sikeredett.”

Fotó: Mészáros Virág

„Érdekes, hogy a lila Magyarországon szinte mindenből azonnal elmegy, de a bécsi vásárokon a lila az utolsó, inkább a kékes és zöldes árnyalatokat kedvelték.”

Fotó: Mészáros Virág

„Ennek a festése a japán shibori technikával készült. Azt tapasztaltam, hogy a magyar közönség bevállalja, ha egy felső kissé áttetsző, de Ausztriában kevésbé voltak rá vevők.”

Fotó: Mészáros Virág

„Indigóval festettem fonalat, majd kézzel szőttem belőle egy sálat. Budapesten két szövőműhely van, ahol nullából meg lehet tanulni szőni. Nagyon jó meditációs élmény is.”

Tudatosság a hétköznapokban is

Ha egy tervezőnek ennyire fontos, honnan jönnek a ruhák, amelyeket visel, valószínűleg az életmódja is tükrözi a tudatosságot, a felelősséget. Sára keveset vásárol és elsősorban saját készítésű ruhákat visel, emellett nagy kedvence a Humana Vintage Butik (1052 Budapest, Károly körút 8.), ahol nagyon különleges darabokat lehet beszerezni.

„Emellett zöldítem a háztartásunkat, magam készítem a szépségápolási cuccaimat, nagyon izgat most az aromaterápia is. Rendszeresen járok a piacra, ahol a virágos nénikkel rendszeresen bandázom. Otthon figyelünk az áram- és vízfogyasztásra, takarékos izzó ég nálunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, és úgy általában tudatosan vásárolunk, inkább papír csomagolású dolgokat, mint műanyagot, stb.

Ezekhez lehet, hogy több mozdulat kell, több odafigyelés, ami biztosan sok embernek megnehezíti a dolgot, de például

érdemes egyszer megszámolni, mennyi kemikáliával vesszük körbe magunkat. Az eredmény tényleg sokkoló.”

A Botanika márkát megtaláljátok a Facebookon, az Instagramon is. Én a Goldberger Textilipari Gyűjtemény workshopján jártam, de a Facebookon több helyet is találtok, ahol megismerkedhettek ezzel a technikával.

Ha tetszett a bejegyzés, osszátok meg a Facebookon is. <3 Ha nem szeretnétek lemaradni az új posztokról, kövessétek a blogot Facebookon és Instagramon is.

(Visited 741 times, 1 visits today)

Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •