Van egy csomó megunt, egyszer sem viselt, nem szeretett ruhátok, kiegészítőtök? Szívesen jutnátok teljesen ingyen új ruhákhoz? Ami másnak már nem kell, nektek igazi kincs lehet – és fordítva. Mi ez, ha nem igazi win-win szitu? Családtagokkal, barátnőkkel könnyebben össze lehet hozni egy ruhacserét, de a munkahelyen sem lehetetlen. Fektessétek le a szabályokat és nem árt egy kis szervezés sem.

A szerkesztőségében, ahol dolgozom, a lap indulása óta harmadik alkalommal rendezünk ruhacserebulit februárban. Könnyű dolgom van, mivel kis csapatról van szó, jó a viszony a munkatársak között, nincs hiszti és sértődés, az alapvető szabályokat pedig már mindenki ismeri.

Mindig felmerül néhány kérdés a nagy nap előtt, ezeket gyűjtöttem össze, hogy megkönnyítsem a dolgotokat. Természetesen minden munkahelyi közösség más és más, de a következő pontokból ti is kiindulhattok.

Szervezzek vagy ne szervezzek?

Mielőtt bármennyi energiát is beleölnétek a szervezésbe, mérjétek fel, érdemes-e egyáltalán belevágni. Ha csak ketten-hárman vagytok, akkor több szempontot kell figyelembe venni. Ha nem egyezik a stílusotok, a méretetek vagy a színtípusotok, valószínűleg csalódni fogtok a ruhacsere intézményében. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy új ruhára tesztek szert, ha egy nagyobb csapat vesz részt a ruhacserén.

• Először is mérjétek fel az igényeket, hogy mennyien csatlakoznának szívesen.
• Ne spammeljétek a részletekkel azokat, akiket még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy mások használt ruháit próbálgassák, nemhogy viseljék.

Mikor legyen?

Amikor először szerveztek munkahelyi ruhacserét, úgy tűzzétek ki az időpontot, hogy a jelentkezőknek legyen idejük betervezni a gardróbrendezést. Szerintem két-három hét alatt mindenki átesik ezen, ennél tovább ne várjatok, mert nem lehet ilyen sokáig fenntartani az érdeklődést, vagy elfelejtik az egészet.

Munkaidőben vagy azon kívül?

Ha van rá lehetőség, akkor munkaidőben, az ebédidő rovására akár. Fogjátok fel csapatépítő tréningnek. Persze, ha nem megoldható, akkor inkább előtte.

A délutánra szervezett ruhacsere hamvába holt ötlet, mert amikor mindenki megérkezik a kincseket rejtő szatyrokkal, zsákokkal, szütyőkkel, nincs az a szigorú főnök, aki elejét venné a csereberélésnek. A legjobb, ha a munkanap elején szántok erre egy órát, vagy maximum az ebédidőig húzzátok. Későbbre nem érdemes tervezni.

Hol legyen a helyszín?

Egy üres tárgyaló tökéletesen megteszi. Ha szervezőként előre begyűjtitek a holmikat és 10–15 perc alatt kisebb kupacokat alkottok a székeken, asztalon, akkor talán (hangsúlyozom, TALÁN) kisebb lesz a káosz.

A kisebb kupacokat berendezhetitek

• vegyesen úgy, hogy mindenféle holmi kerüljön egy kupacba,
• méret alapján,
• ruhadaraboknak megfelelően (külön a felsők, szoknyák, nadrágok, kiegészítők),
• színek szerint.

Milyen ruha jöhet, milyen nem?

Amikor külditek az e-mailt vagy a meghívót a Facebook-eseményre, a helyszínen és az időponton kívül ne felejtsétek el megírni, milyen típusú és állapotú ruhákat vártok.

Szervezhettek például szezonváltó ruhacserét – például ilyenkor, februárban koncentrálhattok a tavaszi darabokra, tavasszal az esküvői szezonra, nyár végén az őszre. De lehet tematikus is a ruhacsere – mondjuk a konferenciaruhák, a jeans day, a kinőtt babaruhák, csak kiegészítők cseréje.

Mi általában hozzuk, amitől szabadulnánk: jöhet a ruhától kezdve a körömlakkon át az ékszerekig minden.

Ami fontos, hogy a ruhák, kiegészítők és ékszerek lehetőleg ne legyenek

• szakadtak,
• rongyosak,
• elnyűttek, eltekeredettek,
• bolyhosak,
• nagyon csúnyán kopottak (főleg a nyakvonalat, a hónaljat érdemes csekkolni előtte),
• piszkosak (nem kell előtte kimosni, kivasalni sem, de a lényeg, hogy ne viseljétek előtte),
• annyira gyűröttek, hogy felpróbálva se rúgják ki magukat.

Ami a legfontosabb: olyan ruhát ne hozzatok, amit tovább tudnátok adni offline vagy online gardróbvásárokon, garázsvásárokon. Csak olyan ruhával érkezzetek, amit szívesen adtok oda a csoportból bárkinek.

Mi van akkor, ha pontosan tudom, kinek akarom adni?

Add neki a ruhacsere előtt vagy után, de ne a ruhacsere alatt. Ha nem olyan a társaság, hogy ez belefér, csak felesleges féltékenységet szül.

Mi van, ha valaki kilóg a csoportból?

Mert túl nagy, túl kicsi, túl sportos, túl elegáns, más a stílusa… Nálunk is van / volt / lesz ilyen, de ezért neveztük be a bizsukat, körömlakkokat, kiegészítőket, táskákat is, mert akkor biztosan senki nem megy haza üres kézzel. És ha mégis? Azt hiszem, a legjobb, ha a csoport talál ki erre választ: meghívjátok ebédelni, kap egy tábla csokit, döntsétek el. <3

Mi legyen a megmaradt ruhákkal?

Mindig legyen tervetek arra vonatkozóan, hova kerülnek azok a ruhák, amelyek nem kellenek senkinek. Én ezeket javaslom. A lényeg, hogy legyetek tisztában azzal, hova kerül a ruha.