Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Az elmúlt hetek beszélgetései, cikkélményei mind egyetlen téma felé sodortak, amelyet nagyon nehezen fogalmaztam meg eddig, de végül Zanin Éva Új ruháink bűnei című előadása segített abban, hogy összefoglaljam, miért is fontos a divat a számunkra, miért vásárolunk, amikor nem kéne, és miért pont nekünk kellene leszokni róla.

Zanin Éva társadalomtörténész, divatkritikus még a WWF Magyarország PR kommunikációs munkatársaként tartott előadást az Antall József Tudásközpont Fenntartható Fejlődés Irodájának felkérésére. Az előadássorozattal középiskolásokat céloztak meg, de bárki részt vehet rajta, aki sikeresen regisztrált. Így kerültem oda én is. Éva a WWF számára kiemelten fontos gyapottermeléssel és pamuttermeléssel kapcsolatos problémákról mesélt, amelyet egyébként a következő videó tökéletesen összefoglal. A számok sokkolóak, a divat az életünket kockáztatja.

Az előadást követően kötetlen beszélgetésre került sor, ahol szó esett a

– ruháról mint szemétről,
– a ruhaipar környezetszennyező hatásairól,
– az olcsó bőrruhák előállításának környezetszennyező hatásairól és a ruhaiparban dolgozók szörnyű helyzetéről, akik belebetegednek abba, hogy nekünk készítenek cipőt vagy táskát.

Számomra azonban nem ezek voltak a legfontosabb gondolatok. Az előadás előtt is sokat gondolkoztam azon, miért vásárolunk ennyit? Mi hajt bennünket, hogy újabb és újabb ruhákat vegyünk, amikor tulajdonképpen nincs is rá szükségünk?

Aki kimarad, az lemarad

A divatról azt kell tudnotok, hogy bármennyire is szeretnétek kivonni alóla magatokat, nem lehet. Ha nem érdekelnek a ruhák, akkor is azt fogjátok viselni, amit a divattervezők megálmodtak, csak lebutítva és sokkal később.

Többnyire azonban szeretnénk a divattal tartani, ezért vásároljuk azt, amit mindenki más. Ugyanakkor szeretnénk egyediek is lenni, ami azért lényegesen kevesebb embernek sikerül. Vagyis így van ez ma. A fast fashion ugyanis lehetővé tette, hogy a divat demokratikussá váljon – azaz mindenki számára elérhető legyen, hogy úgy nézzen ki, mint a modellek a kifutón vagy a bloggerek a street style blogokon.

Hiszen amit a nagyok megálmodtak, azt a fast fashion láncok pillanatok alatt lemásolják. Ami tegnap még a kifutón volt, holnap már ott van az üzletekben arra várva, hogy a tietek legyen.

Ez az állandó újdonság és olcsóság az egyik (és a másik), ami miatt szeretünk vásárolni.

A ruházattal leszünk egy csoport része vagy lázadunk egy csoport ellen

Aztán ott van az is, hogy nagyon könnyen jutunk olyan ruhákhoz, amelyekkel bekerülünk abba a csoportba, ahova tartozni szeretnénk. Gyerekkori traumám, hogy amikor mindenki lambadaszoknyát viselt, én csak álmodtam róla. Majd amikor végre megkaptam az enyémet, már mindenkinek volt színesebb, pörgősebb, több rétegből álló. Ma tényleg egy Starbucks kávé áráért vehetünk leértékelve egy felsőt – és hol nincs leértékelés folyamatosan?! –, nem lenne gond egy trendi lambadaszoknyát OLCSÓN beszerezni. Az öltözködés tehát erősíti a társadalmi státuszunkat.

Önkifejezés szüli a vásárlást

A divattal önkifejezünk is. Ha kell, egyik nap visszafogott irodisták vagyunk, másnap dögös bőrnaciban lépkedünk. De nem kell ilyen messzire mennem: biztos nem csak velem fordult elő, hogy egy felsőből vettem több színben is. Jó, ha van több alkalmi ruhánk is, hiszen nem mosolyoghatunk az összes ismerősünk esküvőjén ugyanabban a szettben – gondoljuk most.

Eldobjuk, van másik!

Nem egyszer írtam róla, hogy a ruhák minősége sem olyan, mint 100 éve: bolyhosodnak, kopnak, csavarodnak, szakadnak, bebüdösödnek. Eldobhatóak, ezért veszünk helyettük újakat. Eszünk ágában sincs megjavíttatni, többe kerül a renoválásuk, mint amennyibe kerültek – és hát… annyira nem is szeretjük.

És mindeközben becsukjuk a szemünket.

Nem, nem ti… Ha már idáig eljutottatok a cikkben, akkor valószínűleg ti már nyitott szemmel jártok. De hány ismerősnek meséltetek arról, hogy a divat milyen környezetszennyező, és csak legyintettek. Ugyan, mi nem az? Valamibe meg kell halni, nem? Engem nem érdekel, nekem csak egy új pólóra van szükségem! Értem, értem, de ha egyszer imádok vásárolni, akkor mit tegyek? Tök jó, hogy te ezt csinálod, én nem bírnám! Jaj, ne is mondd, annyi szörnyűség van, nem lehet ennyi mindent a vállunkra venni!

Mert mit is kellene? A legsúlyosabb talán (ha lehet különbséget tenni vagy sorrendet felállítani)

  • a gyerekmunka,
  • a női munkaerő kizsákmányolása,
  • a vízkészlet kizsákmányolása,
  • a természet kizsákmányolása,
  • a környezetszennyezés.

De kik vagyunk azok, akik becsukjuk a szemünket?

Valószínűleg ezeket a beszélgetéseket nem a mélyszegénységben élő magyarországi emberekkel folytatjuk, akiknek a legkisebb bajuk a környezetvédelem vagy a gyerekmunka valami távol-keleti országban.

Valószínűleg nem azokkal, akik minden hónapban élére állítják a garast, és azzal spórolnak maguknak időt és pénzt, hogy turkáló helyett a kínaiban vásárolnak olyan ruhát, amelyeket viselve sem őket, sem a gyerekeiket nem nézik ki a közösségből, ahova tartozni szeretnének.

Valószínűleg azokkal sem beszélgetünk erről, akik az utcán élnek, és minél több jó minőségű, meleg holmira lenne szükségük.

Ahogy azokkal is nehéz erről beszélgetni, akik egykor nagyon szegények voltak, és ma már szeretnék megengedni maguknak, hogy új ruhákat vegyenek akkor és annyit, amennyit ők akarnak, mert keményen megdolgoztak érte, és ez okoz nekik örömöt.

Azokkal sem egyszerű, akik még nem értek meg arra, hogy a carpe diem helyett a jövőre is gondoljanak. És nem, nem a sajátjukra, hanem egy-két generációval előbbre.

Akik változtatnának, azoknak sem könnyű.

Egyrészt nincsenek mindenkire egyaránt érvényes szabályok, csupán lehetőségek vannak, amelyek közül mindenkinek választania kell, hogy az ő tudatosságába mi fér bele. Hogy az ő élethelyzetében mi megengedhető. Hogy vállalja-e adott esetben a konfliktust, az értetlenséget, a támadásokat, a lehülyézést. Már ha bárki orrára köti, mi foglalkoztatja.

Ami viszont fontos, és talán a legfontosabb gondolat volt az előadáson, az az, hogy akik ott ültek és szerintem azok is, akik még olvasnak (és az ismerőseik is), kiváltságos helyzetben vannak. És ezzel a kiváltságossággal tisztában kell lenni. Ebből a pozícióból nem szabad lefele beszélni. Ez a kiváltságosság – hogy első világbeliek vagytok, interneteztek, valószínűleg európaiak vagytok, nem a létminimum alatt éltek – tesz benneteket erőssé. Emiatt hozhattok, hozhatunk döntéseket, és ha már döntéseket hozunk, azt tegyük felelősséggel. Ehhez az kell, hogy ismerjük magunkat, nézzünk szembe a motivációinkkal, értsük meg, mit és miért teszünk.

Például miért vásárolunk annyit és ott, ahol…

(Visited 64 times, 1 visits today)

Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •