2016. október 11-én megfogadtam, hogy december 31-ig nem vásárolok ruhát, cipőt, táskát, egyéb kiegészítőt. Aztán annyira könnyen ment a kihívás, hogy eldöntöttem: legyen fél év. Úgyis február–márciusban robbannak be a tavaszi trendek, kicsit nehezített a pálya. Most mit mondjak: nem eléggé?

De ne szaladjunk ennyire előre!

Ha először jártok a blogon, akkor egy kis összefoglaló a miértekről.

• Lassan egy éve jutottam arra az elhatározásra, hogy látva a fast fashion kizsákmányolását – embert, állatot, környezetet – nem vásárolok új termékeket az üzleteikben.
• Maradtam az alternatív megoldásoknál: offline és online turkáló, ruhacsere. Ezekre amúgy – részemről a turkálóra – nagyon jól rá lehet csúszni. A felgyorsult divatiparnak köszönhetően egyrészt hamar ott vannak az épp divatos fazonok a turkálókban, másrészt

ha van egy jó kilós turi a közeledben, akkor olyan, mintha egy olyan álomvilágban élnél, ahol folyamatosan leárazzák a legjobb göncöket is.

• Közben egyre többet olvastam a témában, és szembesülnöm kellett vele, milyen problémák vannak a használt ruhákkal, mennyire nem kell senkinek, mennyire terheljük a környezetet a ruhaszeméttel.
• Októberben aztán úgy döntöttem, annyi ruhám van a turikból, a ruhacserékből és persze korábbról is, hogy nem fogok vásárolni.

Két célom volt

1. Lejönni a turikról, és az épp változó stílusomat kicsit rendberakni, megnézni, milyen ruhákat viselek a meglévőkből rendszeresen, hogyan használom ki őket, mi hiányzik általában.

2. A nem vásárlással felhívni a figyelmet a túlfogyasztásra. Illetve sztorivá válni, hogy egyre többet mesélhessek így a fenntartható divatról.

Hónapfordulók tapasztalatai

Itt a blogon egy ideje rendszeresen írok a hónapfordulókon arról, milyen megélni azt, amikor valaki nem vásárol ruhát, cipőt, kiegészítőt, pedig megtehetné. Sőt, nagyon is érdekli a divat, imád turikba járni, magyar tervezőkkel találkozik, ott van a magyar divatheteken – már amelyikre eljut.

A negyedik hónap beszámolóját itt találjátok.

Az ötödik hónap után írt szösszenetet ide kattintva olvashatjátok.

A hatodik hónapforduló előtt arra kértelek benneteket az Instagramon (először a Facebookon is, de ott nem volt aktivitás), kérdezzetek, mire vagytok kíváncsiak.

Ti kérdeztetek (köszönöm!), én pedig válaszolok

Hányszor volt „nincs mit felvegyek” krízis a hat hónap alatt?

Azt hiszem, erről a barátomat kellene megkérdezni. Az én emlékeim szerint egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen alkalom volt az elmúlt hat hónapban. Általában ott borul egy összeállítás, hogy nincs OLYAN kabátom vagy OLYAN cipőm, ami a legjobb lenne hozzá.

Ilyenkor jó, ha van néhány jolly joker darabod: nekem idén egy sötétkék farmer + sötétkék pulcsi volt az, amit bármikor fel tudtam venni. Menekültem is ehhez a kombóhoz párszor. De a sötétkét farmer + szürke póló + bőrdzseki is bevált már idén tavasszal.

Mi az az elfeledett ruhadarab, amit legszívesebben fedeztél fel újra?

Van egy évekkel ezelőtt turkált, pirosas, lilás, narancssárgás kötött Benetton blézerem. Ezt például tavaly télen elő sem vettem, de idén valamiért volt kedvem hozzá. Pont egy turis pólóban és egy turis farmerban voltam, amikor az egyik kolléganőm megdicsérte a cuccaimat. Eléggé ledöbbent, hogy az összes #turikincs.

Ilyenkor amúgy mindig téma az is, hogy szerencsés vagyok, hogy van a turizáshoz türelmem / időm / kedvem. Vannak, akik nem bírják a szagát, mások célirányosan szeretnek vásárolni. Tény, hogy a turiban ez nem egyszerű, és tök jó lenne, ha lennének olyan turkálók, amelyek rájuk építenek, csak az meg nem biztos, hogy a turkálónak éri meg.

Hová tévednél be most vásárolni és mit vennél?

20 denes testszínű harisnyát, testszínű harisnyazoknit, mert ezek fogyóeszközök nálam, és már nincsen semmi tavalyról. Lassan kopnak amúgy a zoknijaim is.

Az biztos, hogy extrém ékszereket vennék magyar tervezőktől, mert ezek a legegyszerűbb farmer + póló összeállításhoz vagy sima kis nyári ruhához is rengeteget hozzátesznek, trenden kívüliek, így soha senki nem tud majd belekötni abba, hogy kimentek a divatból.

Trendkívüli (haha) darabok közül egy statement cipőre és egy veszkócsizmára is fáj a fogam. 😀

Alapdarabok közül a fehér ing és a garbó nagyon hiányzik a ruhatáramból. És felfedeztem, hogy nincsenek szoknyáim.

Tudtál-e spórolni? Vagy a ruhákra el nem költött pénzt észrevétlenül benyelték a hétköznapok, tehát másra költötted?

Határozottam igen, de nem vezettem, hogy mennyit. Online nem rendeltem korábban sem ruhát, így nem sírtam a webshopok előtt görnyedve, hogy ilyenem sem lehet, meg olyanom sem lehet.

A plázákat, turikat elkerültem, így eszembe nem jutott, hogy a H&M mellett be lehetne ugrani a Mangóba, Zarába, a Müllerbe, a dm-be, ja, meg enni is kellene, meg egy mozi. Szóval a pláza mint intézmény kiesett az életemből.

Csak néhány turiba és vintage üzletbe mentem be, hogy kicsit szétnézzek, és megmutassam ezeket a lelőhelyeket az Instán vagy a Facebookon.

Azt vettem észre, hogy nem más termékek vásárlásával kompenzálom a ruhákat, hanem inkább elmentem sminktanácsadásra, hogy tudatos legyek a sminkkel kapcsolatban is. (Egyelőre nem használok mindenből bőrbarát termékeket, de ami elfogy, ahelyett már igyekszem olyat venni.)

Vagy befizettem zöldségdobozra, hogy amennyire csak lehet, termelői zöldséget és gyümölcsöt együnk, ami szintén azért jött, mert egyik téma hozza a másikat.

Milyen érzés letenni a „kell nekem mindenáron” ez vagy az a cucc függőséget?

Visszatérés önmagamhoz.

Valahogyan mindig is trendeken kívüli voltam, mert sosem volt annyi pénzem, hogy divatos legyek, vagy pont lázadtam a divatosság ellen. Ez a feszülés megszűnt. Már nem akarok mindenáron divatos lenni. Egyszer-egyszer persze elképzelem magam egy másik stílusban, de tudom, hogy az nem én vagyok. Bennem van egy adag bohémság (?), és ha megfeszülök, akkor sem leszek sem trendi, sem klasszikus.

Sokkal nagyobb sikerélmény az a feltétlen trendkövetésnél, ha úgy tudok vállalhatóan felöltözni, hogy egyszerre vagyok divatos és megtartom azt a stílust, amit én nem tudok ugyan ezer százalékosan lemodellezni, de a kollégáim és ismerőseim azt szokták mondani: olyan „eszteres” (szerencsére nem pejoratív értelemben).

Sosem irigyeltél meg valakit az utcán, akin valami nagyon divatos, frissen vásárolt ruhadarab volt?

De. A mostani farmerek nagyon bejönnek, úgyhogy akin ilyen van, arra kicsit irigy vagyok. 😀 De azt hiszem, ez az egyetlen.

Volt-e olyan, hogy azt mondtad, beleőrülsz, hogy nem vehetted meg? / Mi az a ruhadarab, amit sajnálsz, hogy nem vettél meg?

Mindkettőről posztoltam is. Az egyik a fullflitteres szoknya, a másik egy hattyús ruha. Mindkettő alapdarab szerintem. Neeem, dehogyis! Valószínűleg a hattyús ruhát életemben egyszer vettem volna fel. A flitteres szoknyának azért nálam bőven van lehetősége a kiteljesedésre, mert minden gondolkodás nélkül felveszek ilyen extrémebb darabokat hétköznapokra is.

Folytatnád még hat hónapig?

A legfontosabb kérdés. 🙂 Egy ideje már gondolkoztam rajta, de körülbelül két hete biztos vagyok benne, hogy

.

.

.

dobpergééééééééés!!!!

.

.

IGEN!

Egyrészt egyre inkább érdekel, milyen lenne egy TÉNYLEG jól összeállított gardróbbal élni, másrészt lenyűgöz Bea Johnson kapszulagardróbja. (Jó, igazából mindenki, akinek kapszulagardróbja van.) Nem gondolom, hogy eddig el tudok / szeretnék jutni, mint ő, de az biztos, hogy a hónapban vár rám egy kegyetlen selejtezés.