Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Nagy támogatója vagyok a használt ruhák vásárlásának és viselésének. Gyerekkorom óta turizok, több jó ruhám van onnan, mint fast fashion üzletekből vagy butikokból, és azt vettem észre, jobban is szeretem őket. A használt ruhák vásárlása viszont nem minden esetben fenntartható.

Volt néhány év az életemben, amikor már kerestem annyit, hogy a turik helyett a H&M-ben, a Zarában vagy más fast fashion üzletekben vásároltam ruhákat, mert úgy gondoltam, megérdemlem. Aztán elkezdtem változni, vágyni kezdtem a színekre, más formákra, de nem szerettem volna 10-20 000 forintért kísérletezgetni, ezért visszatértem a turikhoz. Akkor szembesültem vele, hogy milyen nagyon rá lehet csúszni a halmozásra, milyen könnyen meg lehet győzni magunkat arról, hogy egyik vagy másik darab jó vagy jó lesz majd valamikor. Megvettem olyan ruhákat, amelyekről pontosan tudtam, hogy nem tudom kihasználni, de kísérletezni akartam. Így sikerült felépíteni egy szedett-vedett, impulzusokra épülő, kicsit sem átgondolt ruhatárat, amely elsőre talán oké, de én tudom, hogy mennyi minden nincs benne rendben. És az egyébként is oké mikor volt nekem elég?

Ez csak egy példa arra, mikor nem fenntartható a másod- vagy harmadkézből szerzett ruha. De menjünk végig sorban,

hogyan érdemes (szerintem) használt ruhát vásárolni tudatosan.

1. Tartsátok be a szabályt: szín, anyag, fazon stimmeljen!

Nem is emelek ki a sorból olyan ruhát, ami nem az én színem. Ehhez előbb tudni kell, milyen színeket szerettek és / vagy milyen színek állnak jól nektek.
A színek nem minden: meghatározóak a minták, a koptatások is egy ruhadarabon.
Ugyanígy fontos a fazon és a stílus is. Ha minden stimmel, akkor ugorhattok a következő lépésre.

2. Ne a mennyiségre, a minőségre menjetek!

Egy időben rendszeresen jártam kilós turiba és vállfásba is. (A kilós turiban amúgy ugyanúgy vállfán lógtak a ruhák, szóval a megnevezés ne tévesszen meg senkit.) Egészen kellemesen bele tudtam szédülni abba a ruhamennyiségbe, amely a kedvenc lelőhelyeimen várt, és akkor Budapest legnagyobb alapterületű turijáról még nem is beszéltem. Könnyen felkapni ilyenkor rengeteg féle színt, fazont, méretet, anyagot. Én is próbáltam vadul mindent, csak mert tetszett. Egy kicsit.

Ma már azért nem így vásárolnék, és októbertől nem is így fogok. A turkálóban is első lesz a címke, addigra szeretnék eljutni egy alapanyag workshopra, de ha mást nem, marad az internet. Azt remélem, az ember tapintása és a szeme is rááll a természetes alapanyagokra, ez lesz az első, amit nézni fogok. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy nem szeretném műszálas anyagokkal gyarapítani a ruhatáramat.

A második az, hogyan kell ápolni, én ugyanis sem a tisztító, sem a kézzel mosás intézményének nem vagyok nagy híve. Ismerve magamat olyan ruhát nem vásárolok, amit nem fogok tudni tisztítani. Épp most vágtam tönkre egy gyönyörű pulóvert a mosás miatt. Nem szerette a gépet.

A harmadik a varrások ellenőrzése lesz. Vettem már olyan felsőt, ami foszlott a varrás mellett, mert elaludtam vásárlás közben. Dehogy! Egyszerűen csak nem figyeltem eléggé. A másodkézből vásárolt holmiknál a hónalj, a nyakrész, az ujjak (mandzsetta), a gombolás, a szűkítők kritikus pontok szerintem. A gombokat könnyebb lecserélni, a cipzár mindig bajosabb.

3. Egyszerre kevesebb holmit nézzetek át, de alaposan!

Sokan szerintem azért nem találnak maguknak semmit a turiban, mert

  • csak rengeteg rongyot látnak,
  • előre eltervezik, hogy mit akarnak venni, de az sosincs.

Én úgy mentem mindig turizni, hogy soha nem döntöttem el, mit szeretnék pontosan, csak volt egy 3–5 pontos lista a fejemben. Így tudtam, milyen szekciókat fogok átnézni, és azt is tudtam, hogy 3–5 dolog közül egyre valószínűleg akkor is ráakadok, ha nem akarom.

De volt olyan is, hogy csak farmert szerettem volna és ennek a projektnek adtam 3 esélyt. Ilyekor csak a farmereket pörgettem át, de azt alaposan. Én általában úgy nézek ruhákat, hogy összetolom a ruhákat jó szorosra a sztender egyik vége felé. Így amikor lapozom a ruhákat, teljes terjedelmükben rájuk tudok nézni anélkül, hogy egyenként ki kelljen őket emelni. Más arra esküszik, hogy minden ruhát ki kell emelni a helyéről, mert csak úgy látszódik igazán. A lényeg, hogy oldalról lapozgatva SEMMIT nem fogotok látni a ruhából.

4. Próbáljatok. Mindig. Mindent.

Ha nagyjából minden stimmel, akkor is próbáljatok. A turikban annyi márkával találkozni, hogy a számozások biztosan nem egyformák, arról nem is beszélve, hogy a konfekcióméret az csak egy szám, valójában nagyon kevesen konfekcióméretűek a világon.

Ha nem próbáltok, nem fogjátok tudni, pontosan hova esik a ruha dereka, válla, és ha otthon derül ki, hogy valami mégsem stimmel, nem fogjátok tudni visszavinni a ruhát, ami jó esetben kiköt egy ismerősnél, barátnál, kollégánál, rosszabb esetben a szemétben végzi.

5. A méret nagyobb lehet, kisebb semmiképp!

Csak az, akinek jó varrónője van, vagy tudja magáról, hogy fél éven belül elviszi a ruhát varrónőhöz (ez nem én vagyok), az vásároljon olyan darabot, amit itt-ott be kell venni, össze kell csípni. A kisebb ruhával nem lehet mit kezdeni, azt hagyjátok ott, a nagyobb esetében viszont azt kell átgondolni, érdemes-e átszabni. Ha nagy a szerelem, akkor vigyétek a kicsit (!) nagyobbat!

6. Mozduljatok ki a komfortzónátokból, de csak egy-egy ruhadarab miatt!

Bár alapvető kérdés egy ruha vásárlásánál, hogy viselitek-e majd harmincszor, továbbra is tartom, hogy a turi azért jó, mert olcsóbban kísérletezhettek egy-egy ruhadarabbal. Kíváncsi vagyok, hogy amikor újra elkezdek vásárolni, akkor mi marad meg ebből a hitvallásomból. Nem sok, de azért van pár olyan ruhám, amit soha nem vettem volna meg, ha nem a turiban van, viszont meg is maradt a gardróbomban hosszú évekig. Az ilyen extrém darabokból ne halmozzatok fel sokat, de szerintem néha-néha a turkálóból megéri beszerezni a bevállalósabb holmikat.

Ha tetszett a bejegyzés, osszátok meg a Facebookon is. <3 Ha nem szeretnétek lemaradni az új posztokról, kövessétek a blogot Facebookon és Instagramon is.


Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •