Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

A szabás kicsit olyan, mint a pogácsa- vagy a linzerszaggatás. A kiterített anyagból úgy próbálják kiszabni az alkatrészeket, hogy a lehető legkevesebb hulladék maradjon. Főleg akkor, ha az alapanyagba nem éppen a legolcsóbb hozzávalókat szőtték vagy keverték. A cukrász és a tervező is akkor a legboldogabb, ha minél többet hoz ki egy adott mennyiségből. Legalábbis a régiek még így tanították. Megdöbbentő, hogy a szabás során az alapanyag 10-20 százaléka a kukában landol.

Így kezdődött egy 2011-ben írt cikkem arra a portálra, ahol épp dolgoztam. Álmomban nem gondoltam, volna, hogy saját magamtól plagizálok zero waste, azaz „nulla (szabászati) hulladék” témában.

A zero waste dizájnak két változata van, egyelőre nincsenek rá magyar szakkifejezések. Az egyik a pre-consumer zero waste design, amikor a gyártás / szabás során minimalizálják a hulladékot. A másik a post-consumer zero waste fashion, amikor használt ruhák, anyagok kerülnek felhasználásra úgy, hogy minimális hulladék keletkezik a gyártás során.

Nulla hulladék Magyarországon is

Emlékeztek arra a tervezősrácra, akinek nemrég hatalmasat futott a videója a Facebookon? Zero Waste Daniel, azaz Daniel Silverstein egyike azoknak, akik nulla hulladék rendszerben gondolkodnak. Természetesen nem ő az egyetlen a világon.

Magyarországon például – a teljesség igénye nélkül – László Edina, A Lazlo tervezője is hasonló módon alkot. De amikor a müskinn tervezőinél jártam, ők is megmutatták, hova gyűjtik az apró fecniket, amelyekből majd különböző alkatrészek keletkeznek egy-egy neszeszeren vagy táskán. A Kamorka és a Printa tervezőjével is beszélgettünk ilyenekről. Valójában szinte az összes fenntartható és etikus szellemben dolgozó magyar tervezőt és alkotót megemlíthetném, mert a hulladéktermelésre mindannyian nagyon odafigyelnek, de nem ez a fő irányvonaluk.

Ők már most felismerték, hogy ennek a pazarlásnak nemcsak anyagi vonzata van, hanem a környezetre is káros, ha a ruhagyártás során hulladékot termelünk, amely utána a szeméttelepekre kerül, és ott megkezdik lassú, de annál szennyezőbb bomlásukat.

Miért pazarolnak a (fast fashion) cégek?

Szerintem minél gyorsabb a divat (fast fashion, azaz a cégek egyre rövidebb idő alatt dobnak piacra divatos kollekciókat, miközben folyamatosan keresik az eszközöket arra, hogy a magasabb nyereséget érjenek el azzal, hogy folyamatosan vásárlásra ösztönöznek bennünket), annál kevesebb figyelmet fordítanak a szabászati munkára, a gyártás kidolgozására. Az alapanyagot valószínűleg így is fillérekért szerzik be, így nem is számít a pazarlás. Illetve, ha mg oda is figyelnek erre, olyan mennyiségű ruhát gyártanak, hogy elkerülhetetlen, hogy a szabászati hulladék mennyisége alacsony legyen.

Visszatérve Daniel Silversteinra: mivel meglévő anyagokból dolgozik, így az alapanyag előállításával nem terheli a környezetet. Mivel a helyi gyártás mellett van, a ruhái 100%-osan New York-ban készülnek. A célja nemcsak az, hogy minél zöldebb és átláthatóbb legyen a cég (azaz pontosan tudjátok, ki készíti a ruhát, mibő és milyen körülények között),

hanem szeretne az egész iparra nyomást gyakorolni.

A haladó divatiskolákban már azt tanítják, hogy a ruhákra ne csak mint végtermékre tekintsenek, amelyet a következő szezonban a kukába lehet dobni. Nekünk pedig azt kell újra megtanulni, hogy a ruha legyen érték. Legyen hosszú, de legalábbis hosszabb távú befektetés.

Zero waste esküvő?

A Zero Waste Daniel ruhák stílusa persze nem mindenkinek jöhet be – szerintem elég menő darabjaik vannak, de most pont távolodom ettől a stílustól –, de azt hiszem, a következő ruha sokakat meggyőz majd.

Azt gondolom, az esküvőipar – tisztelet a kivételnek – félelmetesen pazarol, legyen szó ruhákról, dekorról, az ételekről, a meghívókról, de úgy általában az egész eseményről. Ma már vannak olyan párok, akik a minimalizmus, a fenntarthatóság felé vették az irányt ebben is. Sok esetben nemcsak a költségeik lesznek alacsonyabbak, hanem a szervezéssel járó stressz is. Képesek sokkal jobban egymásra és a szeretteikre hangolódni.

És akkor végre el is érkeztünk a ruhához. Ha férjhez mennék (nem fogok), akkor Bálint Sára ruhát viselnék. De ebbe a zero waste esküvői ruhába egyenesen beleszerettem.

Ez a tökéletes bizonyítéka annak, hogy a zero waste nem csak egyféle lehet, nem csak anyagfecnikkel történő legózásról szól, hanem

igazi magas szabászat a 21. századi értelemben.

Fotó: http://zerowastedaniel.com/

Fotó: http://zerowastedaniel.com/

Fotó: http://zerowastedaniel.com/

Még több fotót találtok ide kattintva.


Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •