Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Ha meg kellene fogalmazni, milyen a stílusom, azt mondanám, amit egyébként sokan mások: „olyan eszteres”. Hogy ez miben nyilvánul meg, azt jó lenne sokkal konkrétabban közreadnom. Ugyanis a jelenlegi és vágyott stílusom meghatározása nagyon fontos ahhoz, hogy tudjam, milyen darabokat vásároljak. Vásárlásról viszont még szó sincs, egyelőre fejben rakok rendet.

Ma számtalan vlog, blog, Insta-oldal és Pinterest-board létezik, amely segítséget nyújthat ahhoz, hogy kialakíthassuk a ruhatárunkat. Sőt ahhoz is segítséget nyújtanak, hogy ha elegünk van a vásárlásból, akkor kapszulagardróbot vagy minimalista gardróbot rakjunk össze. Fejben.

A gyakorlat sokszor nehezebb persze, hiszen a Pinteresten megannyi szín közül választhatjuk ki a kedvenceinket, az üzletekben viszont mindig korlátozott a kínálat. Ezek az oldalak mégis nagyon jók ahhoz, hogy inspirálódjunk, álmodozzunk, nézelődjünk. Mióta kicsit közelebb kerültem a saját színeimhez, a Pinteresten „vásárolok” színes ruhákat.

Mi több, az utcán is sokkal jobban megnézek mindenkit, mint az elmúlt – lassan – egy évben bármikor.

Más gardróbja azonban csak másé lehet, a tiétek viszont a ti személyes gardróbotok, a ti személyes igényeitekkel, vágyaitokkal, közlendőtökkel. Más gardróbjából meríthettek ötleteket, de lemásolni vagy egészségtelen módon vágyni rá nem érdemes. Egyediek vagyunk, egyedi igényekkel – és így egyedi ruhatárral.

Mengyán Eszter

2011

Öltözködési önéletrajz

Visszatérve az „olyan eszteres” stílusomra: én még az internet előtt kezdtem öltözködni, a békéscsabai butikok, turkálók és a piac ruhás részlegéről szereztük be a ruhákat tiniként. Később jöttek a kínai üzletek, mert a menőnek számító Keyo Paris, Mayo Chix, Retro Jeans elérhetetlenek voltak.

Aztán hú, de mennyi Aboriginal és Jeans Club cuccom volt! Pestre járva először a Terranova fertőzött meg, mert olyan nem volt senkinek Békéscsabán. Közben értek olyan hatások, hogy mindenképpen a Jajcicából, a Ciánkáliból vagy az Iguanából szerettem volna öltözködni, befigyelt egy kis Bahia is. Aztán bekúszott a képbe a New Yorker. Németországban élve ismerkedtem meg a H&M-mel, mivel a Zara túl drága volt akkor (is). Aztán jöttek a turik, a fast fashion üzletek párhuzamosan.

Mengyán Eszter

Ez a nadrág még mindig megvan 🙂 De szerencsére csak az. (2010-es kép)

Mengyán Eszter

2011

Mengyán Eszter

Fotó: Neményi Márton

Még több rémületes szett: Streetfashionbudapest.hu

 

Miért döntöttem a személyi stylist mellett?

Egy korábbi cikkben azt írtam, szedett-vedett a ruhatáram. Minden van, és mégsincs semmi. Illetve ami van, az már nem én vagyok. És itt kezdődik a tudatos ruhatár felépítésének alapja.

Ezt csak azért tudom ennyire biztosan, mert épp egy kérdőív felett ülök, amit Szemes Nóra személyi stylist barátnőm küldött át, akivel nagyjából 6–7 éve ismerjük egymást, de valamiért még soha nem gardróbrendezett nálam, és közösen vásárolni is úgy voltunk, hogy közben teljesen másról beszélgettünk, és észre sem vettem, hogy belecsempészett néhány darabot a kosaramba.

A mai napig vannak olyan ruháim, amit azon az első és eddig utolsó, teljesen random közös vásárláson vettünk. Mi lett volna, ha készülünk rá?

Mivel ismerem Nórit, tudom, hogyan dolgozik és kik keresik meg. Higgyétek el, nem kizárólag azok, akiknek havonta hat számjegyű összeg csurog be a bankszámlájukra, sőt. Sokan spórolnak arra, hogy személyi stylisttal vásárolhassanak, mert szükségük van egy külső, szakértői szemre, elakadtak valahol, de nem tudják megoldani, vagy egyszerűen csak utálnak vásárolni, és le akarják tudni a ruhavásárlást (egy-két szezonra) három óra alatt úgy, hogy hatékony, jól áll nekik minden, amit vesznek, nem dobnak ki felesleges pénzt az ablakon.

Persze a ruhákra költött összegen kívül a személyi stylist munkadíját is ki kell fizetni, szóval ennyivel valóban többe kerül a vásárlás.

Mengyán Eszter

Fotó: Neményi Márton

Mengyán Eszter

2012 nyara

Mengyán Eszter

Fotó: Séllei Lilla

Luxus a személyi stylist?

Luxus a coach vagy a pszichológus? Luxus egy profi fotós az esküvőn? Luxus a drága ruhákra kidobott pénz, amelyeket utána sosem veszünk fel, mert nem állnak jól? Luxus a vásárlásra szánt idő, amelynek végén már csak azért is, dühből veszünk valamit, mert ha már órákat keringtünk a plázában, akkor nehogy már ne vegyünk semmit!

Van, aki szerint az öltözködésre figyelni is luxus. Van, aki szerint luxus nem figyelni rá.

Én sokáig azt gondoltam, nem fér nekem bele a személyi stylist. Sokáig nem tettem rá félre. Sokáig azt gondoltam, nekem ne mondja meg senki. Ha összeszámolnám, hány olyan ruhám van / volt, amit megvettem, de valamiért mégsem viseltem, akkor szerintem már rég vásárolhattam volna Nórival – többször is.

De most több okból is kíváncsi vagyok. Egyrészt arra, mit tud belőlem kihozni (nem, nem átalakítani fog, a személyi stylistnak nem az a dolga), másrészt szeretném megtanulni azt is, milyen színek, minták, fazonok azok, amelyek rajtam működnek. És ha valaki erre a tanulásra nyitott, akkor egy ilyen közös vásárlás során rengeteg mindent megtanulhat, hogy legközelebb már önállóan is jobban döntsön.

Mengyán Eszter

Mengyán Eszter

Ki vagyok én?

Visszatérve az önismereti kérdésekre.

  • Ki vagyok én?
  • Milyen a mostani stílusom?
  • Milyen az életmódom? (Hol dolgozom, milyen programjaim vannak, van-e valami dress code, aminek meg kell felelnem?)
  • Min szeretnék változtatni?

És még vagy 10 kérdés Nóritól, amit át kell gondolnom és meg kell írnom neki. Hozzáteszem, ő nehezített pályán mozog, hiszen ezer éve ismerjük egymást, látta az átváltozásomat, el kell engednie szinte mindent, amit tud rólam. Na, jó, majdnem mindent.

Ahogy írom össze a kérdésekre a válaszokat, olyan dolgokat fogalmazok meg, amelyeket ilyen kristálytisztán még nem. Teljesen egyszerű dolgoktól kezdve (például nem szeretem az öveket, nem szívesen mutogatom a térdeimet) olyanokig, hogy nem szeretnék trendi lenni, inkább olyan darabokat szeretnék, amelyek kiemelik azt, amit elrejtettem: engem.

Mengyán Eszter

2015-ben Fotó: Kerepeczki Anna

Hol vásárolunk?

És van még egy nehezítő tényező: a beszerzési hely. Egyrészről ez azért nem bonyolult, mert Nóri tudomásom szerint az egyetlen olyan személyi stylist Magyarországon, aki turkálókba viszi az ügyfeleit (lehet, hogy a tanítványai között van olyan, aki már így tesz, de ő kezdte, ez biztos).

Azt vallja, hogy nagy turkálókban sokkal több / jobb márkák közül választhatunk, olyan márkákra is bukkanhatunk, amelyek amúgy (már) nem elérhetők Magyarországon, minőségi alapanyagból készült ruhákat találunk olcsón, sokkal szélesebb a méretválaszték is. Persze a turik ma már sokszor tele vannak fast fashion darabokkal, de én azért támogatom a turkálót a fenti érvek mellett (Nóri abszolút meggyőzött, 11 év tapasztalat az 11 év tapasztalat), mert tovább bent tartjuk a körforgásban a ruhát, így az nem kerül a szeméttelepre.

A cipő, fehérnemű így is kérdés a számomra, mert ezt a két dolgot én (még) nem szívesen veszem meg turiban.

De ki tudja…

A beszámoló folytatódik a gardróbrendezéssel, majd az egyéves fogadalmam lejárta után a közös vásárlással és az első önálló vásárlással is.

Szemes Nóra személyi stylist oldalát ide kattintva találjátok, a Facebook-oldalát itt érhetitek el, és itt követhetitek Instagramon is. 


Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •