Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Amikor aznap felmentem az Instára, három görgetés után csak néztem és néztem Alden Wicker (@ecocult) posztját. Egy fenntartható és etikus divattal foglalkozó blogger szőrmében? Na, ebből háború lesz – gondoltam. Igazam lett.

Nagyjából a fenti történettel egyidőben érkezett a következő üzenet az Instagramomra: „…én arra lennék kíváncsi, mit gondolsz a bőrcuccokról meg a szőrmékről. Itt a tél, és mindenki dobja ki a Sznob Raktárra a rókabundáit, és teljes viták szoktak kialakulni alatta. Szívesen olvasnék ezirányú gondolataidról” – szólt az üzenet egy része. És nemrég egy nagyon kedves invitálást kaptam a 2018-as Magyar Gyapjúfesztiválra.

gyapjú The Campaign for Wool

Forrás: https://www.facebook.com/thecampaignforwool/

Amikor adja magát a téma

Erre mondják, hogy adja magát a téma.Fogtam magam, és még egyszer elolvastam Alden Wicker cikkeit (ezt és ezt), az Instagramjára érkezett több mint 200 kommentet, Dobos Emese cikkét a hvg.hu-n az isaszegi szőrmésről. Újra felidéztem mindent, amit Hegedűs Zsanett textilszakértő Material Love workshopján hallottam. És mindeközben hagytam átfolyni az információkat magamon.

Átgondoltam, hol tartok a szőrme, a bőr, illetve egyéb állati eredetű alapanyagok, textilek kérdésében itt és most.

Szeretném hagsúlyozni, hogy itt és most. Ami azt jelenti, még minden változhat. A fenntartható és etikus divat követése, a tudatos vásárlás folyamatos információvadászattal jár. Minél több információnk van valamiről, annál körültekintőbben és magabiztosabban tudunk véleményt formálni és dönteni. Azt gondolom, a szőrméről, a szőrről és állati eredetű textilekről nem csak azoknak van véleménye, akik vegánok.

Én nem vagyok vegán, mégis foglalkozom a témával.

Veganizmus és etikus divat

Nagyon nehéz úgy az etikus divatról írni, hogy megkerüljük a vegán témát, hiszen a veganizmus nemcsak és kizárólag a táplálkozásra vonatkozik, hanem vannak, akik ezt a filozófiát kiterjesztik az őket körülvevő mikrokörnyezetre is. Így nem veszik körbe magukat állati eredetű termékekkel, legyen az kozmetikum, ruha, lakástextil, bútor vagy egyéb tárgyak. Megint mások környezeti okok miatt lesznek vegánok, mert ez az életmód kisebb környezeti kárt okoz. (A Wikipédiára nem illik hivatkozni, de azért ez a cikkely elég jól összefoglalja a veganizmust.)

Én sem etikai, sem környezeti vegán nem vagyok: hordok bőrcipőt, van bőrtáskám, és a kozmetikumaim között is van olyan, amelyik nem rendelkezik vegán jelzéssel.

Nem mondom, hogy ez mindig így fog maradni, de szerintem ez is olyan kérdés, ahol meg kell nézni, ki honnan jött és merre tart. Én például sokkal érzékenyebb vagyok, ha az állatokról van szó, mint 10–15 évvel ezelőtt. Ehhez valószínűleg hozzátett, hogy a fővárosban élek, nem az életem része az állattartás, eltávolodtam attól a természetes körforgástól és attól a filozófiától, amelyben gyerekként benne voltam. Egy szó mint száz: nem vagyok vegán, de az oktalan pusztításnak sem vagyok híve. Ebből következik az, hogy ma már pontosan szeretném tudni, mit viselek szívesen, mert tudom, mit nem szeretnék soha.

Ha már, akkor szőröstül-bőröstül

A bevezetőben már említett New Yorkban élő újságíró-bloggerhez, Alden Wickerhez visszatérve: volt jó néhány pont, amivel egyetértettem a cikkei kapcsán, de volt, amivel nem. Úgy éreztem, az Ecocult főszerkesztője egyrészt a vegánokat támadta be amiatt, mert bizonyos cégek marketingeszközként használják a vegán kifejezést, hogy a műanyagból (műszál, műszőr) készített termékeiket eladják, illetve jobb színben tüntessék fel magukat. Inkább a cégeket kellene elgondolkodtatni arról, érdemes-e megtéveszteni egy egész közösséget azzal, hogy a műszőrt vegánnak minősítik, ezzel elterelve a figyelmet a környezeti károkról, amelyek a műanyaggyártással járnak. A másik, amivel nem értek egyet, hogy okénak tartja a prémes állatok tenyésztését, majd a szőrméjükért történő elpusztításukat.

Ecocult Alden Wicker

Alden Wicker blogger –
Forrás: https://ecocult.com/

Egy állatot – ha már értünk pusztult el – igenis tiszteljünk annyira, hogy feldolgozzunk szőröstül-bőröstül. Ezen azt értem, hogy hasznosítsuk a húsát, a csontját, a bőrét és a szőrét, ha lehet. Ilyenkor a bőr és a szőrme csak másodlagos termék.

Természetesen nem mindegy – nagyon nem –, hogyan élt addig az az állat, amelynek elvettük az életét. A nagyipari állattenyésztést szintén ellenzem. Nemcsak ellenzem, hanem elutasítom a csak a bőréért vagy szőréért tenyésztett állatokat a pitontól az amerikai mosómedvén át a csincsilláig – írtam egy cikkben a VOUS magazinban.

Nálam nem az állat fajtája határozza meg azt, hogy örömmel használjam a bőrt. Nem egy dokumentumfilmet láttam az Indiából Bangladesbe hajtott, több száz kilométert gyalogoló vagy teherautóra összezsúfolt indiai tehenekről, amelyeket ugyan fel is használhattak volna vágás után teljesen, de nem tették. Nemet mondok az olcsó bőrre is, amely Bangladesben, Kambodzsában és más távol-keleti országokban „készül”.

A bőr kikészítése (cserzése) során nem csak a csezőműhelyekben dolgozók érintkeznek vegyszerekkel. A szennyezett víz egyenesen a folyóba ömlik. Méreg van mindenhol: a vízben, a talajban, a levegőben. A sérülések gyakoriak, de beteg- vagy balesetbiztosításuk nincs a dolgozóknak. Akik ott élnek, nem kérdezik meg, milyen a munka, nem gondolnak az egészségükre sem.

Lényegesen környezettudatosabb megoldás, ha ásványi helyett növényi cserzésű bőrt választunk. Ez még mindig állatokból készül, de a kezelése során nem terheli olyan mértékben a környezetet. Hátrányuk, hogy egyrészt rosszul festhetők, ezért sok esetben az eredeti színükben (sötétbarnától a világosdrappig) kerülnek forgalomba. Kicsit feszesebbek, vastagabbak, kevésbé nyújthatók, mint vegyszerekkel kezelt társaik, de ez legyen mellékes.

Láttam növényi cserzésű bőrt a Botanika műhelyében, de Szilágyi Andrea, a NES cipők tervezője is növényi cserzésű bőrrel dolgozik, nem is akármilyennel! A portugál gyár, ahonnan rendelni szokott, kikísérletezett egy különleges eljárással kezelt, úgynevezett komposztáláshoz előre aktivált bőrt. „Ez persze nem azt jelenti, hogy a lábadon viselve egyszer csak komposztálódik a cipőd, de ha a komposztra dobod, lefeded egyéb nyers zöldekkel, akkor körülbelül négy hét alatt nagyrészt lebomlik” – mesélte nekem tavasszal, amikor nála jártam.

holy duck blog nes shoes szilágyi andrea interjú

Bőrök Szilágyi Andrea műhelyében – Fotó: Mészáros Virág

Fotó: Mészáros Virág

„A növényi cserzésű bőrök általában érzékenyebbek. Az érés és a folyamatos használat miatt a halványrózsaszín növényi cserzésű bőr kicsit sárgásabb, a felülete pedig fényesebb lesz.” (Fotó: Mészáros Virág)

A NES cipők viszont nem csak növényi cserzésű marha- és kecskebőrből készülnek – amelyek előállításuk során nem szennyezik olyan mértékben a környezetet, nem okoznak maradandó károsodást azoknak sem, akik dolgoznak vele.

Az üzemben keletkezett bőrhulladék, a nem használt, régi bőrkabát, bőrtáska is újjászületik cipőalkatrészként. A lényeg, hogy semmi ne vesszen kárba.

A vegán ananászbőr nem bőr, a műbőr nem tartós

Nemrég újra megnéztem a YouTube-on a The Next Black című dokumentumfilmet a divat jövőjéről. Hiszem azt, hogy nem a formáké, szabásvonalaké vagy színeké a jövő, hanem az alapanyagoké. Az egyik ilyen újdonság az ananászrostok felhasználásával készített vegán bőr, amelyet én ugyan még nem tapogathattam meg, de Andrea szerint nem szabad bőrként tekintenünk a vegán bőrre. Egyszerű növényi alapanyagnak kell hívnunk.

Ahogy a vegán majonéz vagy vegán sajt sem igazi majonéz vagy sajt, úgy a vegán bőr sem bőr. Ha ezt elfogadjuk, akkor szeretni fogjuk. Ha ugyanazt várjuk tőle, mint a bőrtől, akkor nem. Az „ananászbőrt” ugyanis nem lehet megfelelően vékonyítani, ez viszont erősen behatárolja azt is, mi készül belőle.

Piñatex

Forrás: Piñatex

Piñatex

Forrás: Piñatex

Piñatex

Forrás: Piñatex

Vegán bőrként azonban sok-sok olyan alapanyagot is felcímkéznek, amelyek az állatoknak nem ártanak, a környezetre azonban nincsenek jó hatással. A műbőr nagyon sokféle alapanyagból készülhet: pamutból, gyapjúból vagy szintetikus szálasanyagból (pl. poliészterből, polipropilénből), a szőrmefelület leggyakrabban poliakrilnitrilből vagy ennek egy módosított változatából, modakrilból. Mivel műbőrről van szó, hiányzik a bőr természetes rostszerkezete, így az anyag szakítószilárdsága, nyújthatósága alacsonyabb (de nem lehetetlen például a műbőr cipőt kinyújtani), az átszellőzési képessége sem olyan jó. Ugyan a gyártás során kevésbé terheli a környezetet, a műbőr a legtöbb esetben nem újrahasznosítható.

Ha olcsó, alacsony kopásállóságú, rossz minőségű darabot választunk, könnyebben és gyorsabban eldobjuk, nem figyelve a táskánk vagy cipőnk utóéletére.

Akkor mi a megoldás szőrme, szőr és bőr kérdésben?

Mindenkinek az elvei számára megfelelő megoldást kell találnia. Én azt gondolom, érdemes több oldalról megvizsgálni a kérdést, és ez azért nehéz, mert itt sokszor a hitrendszereket kell felülírni.

Az állati eredetű textilek sok esetben kiválthatók növényi eredetű természetes textilekkel, de nem mindegy, hogy selyemblúzt veszünk fel vagy pamutot. Arról nem is beszélve, hogy a pamutnak is megvan a maga baja.

1. Amink van, azt viseljük minél többször!

Ha tudatosak vagytok, érdemes hosszú távra vásárolni, mert a fenntarthatóság első és legfontosabb tétele, hogy az elveink szerint, de kevesebbet vásároljunk, amit viszont megvettünk, azt viseljük minél többször. Minden más csak ezután jön.

Azaz, ha nem is tudjátok, honnan származik a bőr, amiből a cipőtök készül, vásároljátok úgy, hogy minimum harmincszor (vagy sokkal többször) viselitek majd.

Azért, mert van egy bőrtáskátok, bőrcipőtök, gyapjúpulcsitok, selyemingetek, szőrmegallérotok, nem kell tőle szerintem megszabadulni csak azért, mert tudjátok, ilyet soha többet nem vásároltok. Vagy ha vásároltok, akkor viseljétek minél többször.

Ha érzelmileg okoz nehézséget a viselésük, az megint más kérdés, akkor adjátok őket tovább.

2. Viseljünk / vásároljunk használtat! Éljen a vintage!

Ha szeretitek a bőr, a szőrme, az állati eredetű textilek vagy az irha előnyös tulajdonságait, akkor sem kell újonnan megvenni, hiszen számtalan használt vagy vintage darabra bukkanhattok. A használt ruha problémájáról ide kattintva olvashattok bővebben.

3. Tiszteljük az állatot, amelyiket megöltük

A szőrmeviselést egyetlen formában tudom jelenleg elfogadni: ha olyan állatok szőre és bőre kerül feldolgozásra, amely amúgy is elpusztult értünk. Ahogy fent is írtam, nem mindegy, hogyan él az adott állat, milyen körülmények között. Szerintem ennyi tisztelet jár a haszonállatoknak.

És mi a helyzet a bőrrel? A bőrtáskával? A bőrcipővel? A blog Facebook-csoportjában feltettem a kérdést, melyik téma legyen a következő. Magasan a cipő vezet, úgyhogy 2018 egyik első témája a hazai gyártású cipő lesz, és felkutatok néhány vegán lábbelit is, amely etikus és fenntartható szellemben készül.

4. Viseljünk olyat, amiért nem szenvedtek az állatok!

Nemrég olvastam egy cikket arról, mi a baj a gyapjúval, amelyért eredetileg nem pusztulnak el az állatok, „csak” a szőrüket adják. A baj azzal van, ha tömegtermelés szintjére lép a gyapjútermelés – mint például Ausztráliában és Új-Zélandon. Gondolom, nem csak ezekben az országokban jellemző a cuki birkák kizsákmányolása, de a Zöldella blog cikkében mindenre kitér, ami a gyapjúval baj lehet.

Ma már léteznek olyan kampányok, megmozdulások, alapítványok, amelyek nem támogatják az állatok kizsákmányolását, viszont támogatják az ősi, természetes, állati eredetű anyagok használatát.

gyapjú

Forrás: http://www.campaignforwool.org/

 

The Campaign for Wool – Károly herceg vidékfejlesztési alapítványának akciója, amely arra biztat, fedezzük fel újra az igazi gyapjút.

GOTS – Nemzetközileg elismert szabvány, amely nem engedélyezi annak a gyapjúnak a felhasználását, amely megcsonkított állatoktól ered.

Responsible Wool StandardAzok a márkák kapják meg, amelyek olyan forrásból szerzik be a gyapjút, ahol az állatok garantáltan nem szenvedtek, nem csonkították meg őket.

gyapjú

Forrás: http://www.campaignforwool.org/

Természetesen nem csak a gyapjúnak kell utánajárni, hiszen– csak hogy a legismertebbeket említsem– az angórakecske (szőréből készül a moher), az angóranyúl (szőréből készül az angóragyapjú), kasmírkecske (kasmír) és alpaka (alpakagyapjú) szőrét is felhasználják anélkül, hogy az állatnak bántódása esne.


Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •