Annával – nevezzük Annának – akkor kezdtünk el levelezni, amikor tavaly nyáron posztoltam róla, hogy több színtanácsadónál is jártam. Ő is kíváncsi volt, milyen színtípusba tartozhat. Már akkor kiderült, hogy Dubajban él évek óta, mesélt is kicsit, bennem pedig megfogalmazódott, milyen jó lenne egy sorozat a blogon, amelyből más országok lakóinak öltözködési és ruhavásárlási szokásait is megismerhetjük. Eltelt egy kis idő, de ezúttal Anna mesél, a helyszín pedig az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városa.

„Anna vagyok, a vízumom szerint ‘háziasszony’. Évekkel ezelőtt érkeztem Dubajba, mivel a férjem itt dolgozik. A gyerekeimmel vagyok jelenleg otthon. Most (július elején írom ezeket a sorokat) 44 fok van napközben, ám mégsem a hőség az, ami elviselhetetlenné teszi a sivatagi időjárást, hanem a magas páratartalom, amely miatt még naplemente után is leizzad az ember, ha kilép az otthonából.

Szeretném ezt a cikket az öltözködésre szűkíteni, és csak az azt övező szokásokról írni, azonban közben néhány más témára is ki kell térni, hogy megértsétek az itteni helyzetet.

Dubajban szinte mindenki a plázákat keresi fel

Szálljunk be az autóba (ami háziasszonyok esetében általában mini SUV, sőt, 4×4 meghajtású – hiszen a benzin olcsó, a közutakon pedig talán ez számít a legbiztonságosabb típusnak), és induljunk el, bemutatom a várost. A hőség miatt azonban most nem mehetünk a régi városrész bazárjaiba, hanem maradunk a modern piactérnél, a plázánál.

Bizony, itt a világ legnagyobb bevásárlóközpontjában idegenvezetők lengetik zászlóikat, és mögöttük a fényképes turistahad bámulja a csillogást-villogást. Itt egy jégpálya, ott egy vidámpark, amott pedig a bejárat a világ legmagasabb épületébe. Nem, a sípálya nem ebben a plázában található, hanem a másikban. Abban, amely légvonalban szemben áll azzal a hotellel, amely a világon egyedül 7 csillagot kapott. A sísánctól jobbra látható a pingvinshow.

A hőségben szinte mindenki a plázákat keresi fel, mivel azok minden igényt kielégítenek: étkezés, szórakozás, pelenkázóhelyiségek szoptatós fotelekkel. És persze ott vannak az üzletek…

Dubajban általában tematikusan helyezkednek el az áruk és szolgáltatások. Míg a városban olyan nevű negyedeket találunk, mint „egészségváros” (klinikákkal) vagy „tudásfalu” (iskolák, egyetemek), addig a plázában van „cipőkerület”, ékszeres sor, de a sportszermárkák is egymás mellett kínálják portékáikat. Ha tehát mondjuk gyerekruhát szeretnék venni, elmegyek a pláza egy bizonyos részébe, és ott egymás mellett megtalálom a legnagyobb világmárkák babaüzleteit.

Van azonban egy negyed, ahová csak nézelődni megy az átlagember: a divatszalonok, legnagyobb márkák plázabéli utcája (a Dubaj Mallban stílszerűen „fashion avenue”), ahol Gucci, Versace, Armani, Chanel, Lagerfeld, Vuitton és társaik hökkentenek meg bennünket a kínálatukkal. Tapasztalatom szerint még a mosdó is más ezen a részen, mint a többin, ott is érezni a luxust.

Dubai Summer Surprises

De mivel tölti az átlagember a nyári napjait? Számolja vissza a napokat a Dubai Summer Surprises kezdetéig. Ez egy nagy nyári leárazás, kiárusítják a divatjamúlt, múlt szezonban árusított darabokat. Bevallom, mi is erre várunk, például hogy egy adott márka cipőjét alacsonyabb áron meg tudjuk venni, és velünk együtt az expatok nagy része is kihasználja az alkalmat. No, de rajtunk kívül vannak még mások is!

A sztereotípia úgy tartja, hogy az orosz és gazdag kínai turisták igen gyakori látogatói a nagy divatházaknak, és ők nem várnak a leárazásokra, hanem mindent azonnal, készpénzzel vesznek meg. Bizonyára ez nem igaz az orosz turisták nagy részére, a kivétel viszont helyettük is költekezik.

Ugyanakkor volt már olyan dél-afrikai kolléganőm, aki két bőrönddel érkezett másfél hetes munkára, majd hazafelé 3 bőrönddel ment a reptérre, miután másik hármat napokkal korábban feladott a címére.

Őt még különösen gazdagnak sem mondanám, egyszerűen nem tudott ellenállni az óriási kínálat kísértésének.

Bizony, Dubaj a fogyasztásra (is) épül, elvárja, hogy mindig a legújabb legyen mindenből mindenkin és mindenkinél. Bizonyos körökben úgy dívik, hogy minden mindig a legutóbbi trendet kövesse. Mindenkinek mindene márkás. Még a bolti eladóknak is ‘márkás’ táskájuk van, csak mondjuk nem a márkaboltban veszik, hanem a történelmi városrész egyik piacán, ahol replikákat árulnak.

A pénz beszél

Leárazáskor pedig mindenki megőrül, megrohamozzák a boltokat. Valamiféle belső kényszer és külső elvárás követeli az itteni lakosoktól, hogy mindig újat vegyenek, hogy tartsanak a trendekkel. A pénz beszél. Megmondod, hol laksz, és én máris tudom, hogy körülbelül mennyit keresel. Megmondod, mit dolgozol, és én sejtem, hogy hol laksz. A hétvégi ebédre illik szépen felöltözni. Abba az étterembe csak bizonyos dress code betartásával engednek be. A derbire hol veszed a kalapod? Nem fogtok meglepődni: nagyon népszerűek a hitelkártyák.

A helyi lakosokról még nem meséltem, itt azt tudom leírni, amit látok, mivel öt év alatt csak két emírségit sikerült (távolabbról) megismernem. A hagyományosan öltözködő férfiak bokáig érő, hosszú ujjú fehér egyberuhát, kandurát hordanak fehér fejkendővel; a nők pedig szintén hosszú ujjú és földig érő fekete abajában járnak, melyhez általában fekete fejkendőt vesznek fel. A meglehetősen szerény és visszafogott viselet ellenére úgy tartják, hogy mégis ők az elsődleges és legnagyobb élvezői a legújabb trendeknek. Az ember a plázákban azt látja, hogy hagyományosan öltözött nők csoportosan vonulnak az ‘utcákon’, karjukon méregdrága táska, abajájuk alól kivillan a legújabb márkás tűsarkú.

A leggazdagabbak nem plázáznak

Bemennek egy ékszerüzletbe, válogatnak, nézelődnek, vásárolnak, vagy nem. Kijönnek, aztán bemennek a következőbe és így tovább. Állítólag a legfelső réteg nem jár plázázni, hozzájuk a lakásukba látogatnak el a divatházak képviselői, és kínálják az egyedi termékeket. A légkör a pénzköltés minden módját támogatja, igen népszerű például az internetes vásárlás vagy szolgáltatások házhozszállíttatása (pl. kozmetika, masszázs), az ezekhez kapcsolódó ügyfélszolgálat pedig a legtöbb esetben kiváló munkát végez. Az ember például felhív egy éttermet, hogy rendeljen, és a diszpécser név szerint üdvözöl, a címet már előre tudja, sőt, azt is megkérdezi, hogy ugyanazt óhajtjuk-e enni, mint legutóbb.

Más: a Victoria’s Secret üzletekben minden eladó mérőszalagokkal van felszerelkezve, és fejből vágja az összes létező méretszámítás közötti átszámítást, személyesen keresgéli ki a kívánt fehérneműket, majd elkísér a próbafülkéhez, ahol átad az udvariasan bemutatkozó kolléganőjének, aki időnként aggódva bekopog próba közben, hogy ellenőrizze, jó-e a melltartó, esetleg kívánok másikat felpróbálni, megkeresse-e a szett többi darabját, és kedvesen, bennfentesnek járó bizalommal megsúgja, hogy az új akciójuknak köszönhetően minden melltartóhoz ingyen jár az alsó – na de abból milyet és milyen színűt óhajtok? Ezúttal üzenem a férjemnek, hogy megígérem, többet nem ugrok be ‘10 percre’ két bugyiért, míg ő a gyerekekre vigyáz. (Itt most eszembe jut, hogy máshol az eladó gügyögött a babakocsinak…)

Garázsvásár a maideknek

A fentiek tükrében kézenfekvőnek tűnik, hogy az embereknek sok holmijuk van. Mi lesz ezekkel? A kiselejtezett ruhákat ruhagyűjtőbe dobhatjuk. A másik lehetőség az egyre népszerűbb garázsvásár, bár ahogy hallottam, főleg a takarítók és maidek (a családoknál lakó házi segéderő) szoktak ilyenkor bevásárolni. Apropó: a háziasszonyok a megunt ruháikat gyakran a szobalányuknak adják. Vannak, akik weboldalakon árulják megunt ruhadarabjaikat. Új kezdeményezésként az egyik mosodás cég szimbolikus összegért elszállítja az újrahasznosítható hulladékainkat. Turit, bizományit viszont egyelőre nem láttam, mint ahogy olyan dubaji nővel sem találkoztam, aki bevallottan second hand ruhákat hordana…

Van persze szegényebb réteg is, sőt! Egy részük a kínai piac, a másik a régi városnegyedekben található kis boltok és piacok vevője. De van, akinek erre sem futja és van, aki minden fillérjéből az otthon lakó családját támogatja: a szülők itt, míg a gyerekek a nagyival a hazájukban élnek, és átlag kétévente látják egymást, amikor a munkaadóknak kötelességük egy retúrjegyet biztosítani számukra.

Nos, menjünk, megnézzük a nyári kiárusítást! Vásárlás közben láthatunk néhány cirkuszi mutatványt is, az artisták a pláza utcáin zenekísérettel végigvonulnak, majd egy rövid műsorral szórakoztatják a modern piac népét a legek városában, míg kint a felkavart sivatagi homokszemek és a terepjárókból kiszabaduló szmog teljesen belepi a világ legmagasabb épületét.”