Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

A kapszulagardrób kialakítása nemcsak a minimalista, slow életmódot folytatók és tudatos ruhavásárlók között trendi, hanem ma már lépten-nyomon előkerül. Nem mintha ezzel baj lenne, csak érdemes észben tartani, mi is az a kapszulagardrób és mi a tudatosan kialakított ruhatár.

Engem is rendszeresen megtalál a téma annak ellenére, hogy folyamatosan azt kommunikálom, nekem (még) nincs kiépített kapszulagardróbom, és én (még) nem is gondolom azt, hogy kapszulagardróbos lány lennék. (Ha nem vagytok tisztában a kapszulagardrób fogalmával, ebben a korábbi cikkben írok róla.)

Még mielőtt belevágnátok, van szerintem 3 dolog, ami megakadályozhatja a ruhatár sikeres kiépítését.

Nincs előttetek az összes ruhátok

Nálunk 2017 őszén indult volna a lakásfelújítás, amit családi okok miatt is tavaszra toltunk. 2018 áprilisa óta nem élünk a saját lakásunkban, és még mindig nem tudjuk, mikor költözünk vissza. Kicsit úgy érzem most már, hogy olyan, mintha nem is 30, hanem legalább 300 négyzetmétert újítanánk fel. Aki volt hasonló helyzetben, tudja, mivel állunk szemben.

Lényeg a lényeg, a ruháim több mint fele nincs velem, hanem egy raktárhelyiségben pihen. Elsősorban az őszi–téli ruhákról van szó, mivel eredetileg júliusban (majd augusztus végén, majd szeptember végén… huh, hagyjuk is…) költöztünk volna vissza a lakásunkba. Így, hogy nem látom az összes ruhámat, azért nagyon nehéz átlátni, szelektálni, csoportosítani, átgondolni mindent – főleg akkor, ha az ember tényleg 30–40 ruhadarabra (cipővel) korlátozná a ruhatárát. Szóval szerintem fontos, hogy MINDEN ruhátok legyen előttetek, hogy együtt lássátok a szekrényetek tartalmát.

Persze van, aki úgy gondolkozik, hogy létezik őszi kapszulagardrób, téli, tavaszi és nyári – mindez 30–40 ruhával, de a legszigorúbb rendszer szerint összesen 30-40 darabból áll a kapszularuhatár.

Épp komoly átmeneti / nehezebb időszakban vagytok

Nem vitatom, van olyan helyzet, amikor egy nehezebb időszakon át is segíthet egy ruhatárrendezés és a kapszulagardrób kiépítése. Nálam ez nem működne. Tudom magamról, hogy ilyenkor hirtelen hozok döntéseket, amelyeket később megbánok, meggondolatlanabb vagyok, dafke döntök valamiről, dühös vagyok, vagy bele vagyok fáradva az életbe, hamarabb megunok dolgokat, elveszítem a fókuszt.

Az átmeneti időszak végén vagy inkább után sokkal könnyebb kívülről nézni magunkat: vajon mennyit változtunk, mennyire alakultunk át. Így könnyebb a ruhákkal is elmesélni, kivé váltunk és kik vagyunk jelenleg – mert az öltözködésnek ez fontos feladata. Az ismerkedési időszakban új önmagatokkal érdemes elmenni színtanácsadásra, testalkat-tanácsadásra is, hogy magabiztosabban tudjatok majd szelektálni.

Még mindig a divat mondja meg, hogy kik vagytok

Szerintem egy kapszularuhatár nem lehet örök, és nemcsak azért, mert a ruhák amortizálódnak, hanem azért is, mert folyamatosan változunk. Ahogy alakul a személyiségünk, úgy a személyiségünket tükröző ruhadarabok is módosulnak. Ez a változás azonban soha nem lesz olyan gyors, mint a mesterségesen generált trendek változása. Nem fog kelleni két vagy három hetente új szabású felső, nadrág vagy szoknya.

Nem leszünk az egyik pillanatban a romantikus stílus megszállottjai, a másik pillanatban pedig miniszoknyás amazonok.

Az a tapasztalatom – és nyugodtan cáfoljátok meg –, hogy a kapszularuhatár kiépítésénél már túl kell lenni azon, hogy mindent ki akarjunk próbálni, ami éppen divat. Azon is, hogy olyanok akarunk lenni, mint mások. Kell egyfajta jó önkép és önbizalom, hogy fel merjük vállalni, kik vagyunk, mi tetszik magunkon, mit szeretnénk kifejezni.

A kapszularuhatár kiépítésének első lépése az, hogy ismerjétek meg saját magatokat, a stílusotokat, a jelenlegi ruhatáratokat, és csak utána álljatok neki a tényleges kiépítésnek.

A cikk eredetileg a Slow Budapest blogján jelent meg.

(Visited 1 008 times, 1 visits today)

Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •