Ha egy orosz nőre gondolunk, általában egy igazi dáma jut eszünkbe: tűsarkú cipő (melyben a jégen is tud futni), vörös rúzs, szőrmebunda, amely drámai ruhát takar, hatalmas kucsma, márkás táska. De mi igaz ebből a sztereotípiából? Hogyan öltözködik egy átlagos orosz nő? Erről mesél nektek a Holy Duck! blog egyik olvasója.
„28 éves vagyok, nyelvész, a szakmámból kifolyólag az elmúlt években többször tettem hosszabb-rövidebb utakat Oroszország különböző vidékein. Elsősorban Volga-vidéki nagyvárosokban és a környékbeli falvakban laktam (Kazán, Izsevszk, Joskar-Ola), tehát amit most írni fogok, az nem feltétlenül a moszkvai/szentpétervári, tízmilliós nagyvárosokra jellemző, hanem inkább a vidéki, ‘átlagos’ Oroszországra.
Egészen zavarba ejtő, hogy mindenki milyen csinos
Maga az ország hatalmas, rengetegen lakják, és hihetetlenül nagyok a társadalmi különbségek, szóval nem tudok mindenkit bemutatni. De azt rögtön láttam, hogy az orosz öltözködési szokások alapjaiban mások, mint itthon, legalábbis amit én megszoktam, így utánajártam, hogyan s miként állítja össze egy orosz nő híres-neves gardróbját. Elsősorban a saját korosztályomról, a húszas-harmincas éveikben járó, nagyjából átlagos keresettel rendelkező lányokról fogok beszélni.
Egészen zavarba ejtő, hogy mindenki milyen csinos. Egy orosz nőnek presztízskérdés, hogy a megjelenése mindig tökéletes és átgondolt legyen: mit szólnak a szomszédok, a barátok, mi van, ha hirtelen fotózkodni kell (ami igen gyakran megtörténik).
Az alap a kisruha, lehetőleg masnis, fodros, csipkés vagy alakot kiemelő. A hatalmas napszemüveg, a csillogós szandál, az elegáns ridikül elmaradhatatlan kiegészítők. Akkor jó az összeállítás, ha úgy néz ki, mintha minden pillanatban legalábbis esküvőre vagy diplomaosztóra igyekeznének.
Mindenkinél van fésű és kézitükör, amelyet villámgyorsan elő tudnak kapni, ha egy kameralencse közelítene feléjük, és lázas szépítkezésbe kezdenek, hogy minden tökéletesen mutasson a készülendő fotón. Egyszerűen verhetetlenek megjelenésben (és a fényképeken való pózolásban), és még az is rendkívül összeszedett benyomást kelt, akit saját bevallása szerint nem annyira érdekel az öltözködés és a divat.
És tényleg tudnak tűsarkúban futni a jégen.
Olvasd el ezt a cikket is! Így vásárolnak ruhát… Dubajban – Ahol elvárják, hogy a legújabb legyen mindenből mindenkin
Alaposan megválogatják, mire költenek
Ez alapján azt gondolnánk, hogy az orosz lányoknak rengeteg ruhájuk van, és kisebb vagyonokat költenek a divatra. Nos, ez igaz is meg nem is, mert inkább a ‘nem vagyok olyan gazdag, hogy silány árut vegyek’ filozófia húzódik meg a legendás megjelenés mögött. Oroszországban az átlagkereset, különösen vidéken, alacsonyabb a magyarországinál. A ruhák viszont általánosan drágábbak, mint nálunk. Ha én a magyar fizetésemmel Oroszországban akartam volna felruházni magam, az engem is nagyon megviselt volna. Épp ezért az orosz lányok alaposan megválogatják, hogy mire költenek, és amire igen, az tényleg nagyszerűen áll rajtuk. Egyáltalán nincs sok ruhájuk.
Többhetes ott-tartózkodásaim alatt a barátnőimet körülbelül öt-hat szettben láttam, és évek elteltével, újbóli látogatásaimkor is felfedeztem ugyanazokat a darabokat rajtuk (melyek egyébként még mindig nagyon jó állapotban voltak). Gond nélkül felveszik két-három egymást követő nap is ugyanazt a ruhát, amely még mindig ugyanolyan szuperül néz ki, mint amikor először láttam rajtuk. Nem ritka, hogy kézzel mossák a ruháikat (van, akinek nincs is mosógépe), gézlapok közt vasalják, és szinte mindent vállfán tárolnak.
Nekem is mindig megmutatták, hol találom a vasalót (még a hostelben is) – ez olyan természetes volt, mint megmutatni, merre van a vécé.
Nem veszik meg csak azért, mert márkás
Persze aki megengedheti magának, az előszeretettel villant egy-egy márkalogót is magán, de a hamis Gucci-táskák és Adidas-melegítők csak az alsóbb népréteg körében elfogadottak (illetve a falvakban, ahol a heti piacon az árusnál ezt lehet kapni). Egy valamirevaló orosz nő azonban nem ölt magára előnytelen szabású, rossz méretű, színben nem passzoló ruhát csak azért, mert márkás.
Vidéktől függően vannak plázák, butikok és kínai áruházak, meg persze piac, ahol lehet ruhákat vásárolni. A plázák már egész Oroszországban elterjedtek, de nem csupán márkaboltok találhatók bennük, hanem sok független kiskereskedés is.
Természetesen jelen van a fast fashion is, de nem minden márkának van képviselete az országban. Így azok, akiknek van lehetőségük „kijutni Nyugatra”, azok lelkesen vásárolják és büszkén hordják az ott beszerzett darabokat, még azokat is, amelyek nálunk a ‘semmi extra’ kategóriába tartoznak. Aki járt a Váci utcai ruhaüzletekben, valószínűleg kerülgetett már fáradhatatlanul vásárolgató orosz turistákat. Nem érezhető még az a fásultság a fast fashion iránt, amely már hazánkban is kezd terjedni (= unjuk a silány H&M topokat), mert bár a plázázás egyre elterjedtebb szabadidős tevékenységgé válik, még mindig inkább a tehetősebbek sportja.
Még nem szerettek bele a fogyasztásba
Turkáló nagyon kevés van, és csak a legszegényebbek járnak oda. Nem jellemző, hogy egy orosz lány önként meg akarna szabadulni szeretett ruhadarabjától, ameddig az utcára ki tud lépni benne. Ha mégis mellényúlt a vásárlással, és nem hord egy darabot, sokkal valószínűbb, hogy elajándékozza rokonnak, barátnőnek, mint hogy idegeneknek adná. A környezettudatosság a divatban jelenleg nem olyan kérdés, amely megütné az orosz társadalom ingerküszöbét.
Azt hiszem, Oroszországban olyanok az öltözködési szokások, amilyenek Magyarországon lehettek 15–20 évvel ezelőtt. A legtöbben még nem elég gazdagok ahhoz, hogy unaloműzésként ruhákat vásároljanak, így a ruha inkább befektetés, átgondolt döntés. Érdekes lesz megfigyelni, mit hoz a jövő: míg a ‘fejlett Nyugat’ egyre inkább kiábrándul a túlfogyasztásból, Oroszország még nem is szeretett bele. Vagy most szeret bele. Vagy soha nem is fog.”
Ha szívesen mesélnél egy-egy általad jól ismert ország öltözködési kultúrájáról vagy azért, mert ott élsz, vagy azért, mert rendszeresen utazol oda, vedd fel velem a kapcsolatot az info@holyduck.hu e-mail címen!
Vélemény, hozzászólás?