Jó egy éve érdeklődően, fél éve pedig intenzíven foglalkozom színtanácsadással. Bár a színek nem minden, de alapja lehet a tudatosan felépített ruhatárnak, a kapszulagardróbnak, a tudatos ruhabeszerzésnek – legyen az vásárlás vagy ruhacsere.

Az elmúlt fél évben én is rengeteget tanultam az emberekről, a színek pszichológiájáról, a színtípusokról – és nem utolsósorban magamról. A színtanácsadás menetéről már olvashattatok a blogon itt, és olvasásra ajánlom a tanárommal készített interjúmat is.

Most 5 pontban olyan további gondolatokat osztok meg, amit jó tudnotok, mielőtt bejelentkeztek tanácsadásra – nem csak hozzám, bárkihez (és erről még lesz szó).

1. Mindegy, milyen színű a hajatok és a szemetek, bármilyen típusba bekerülhettek

Én a kilencvenes években voltam kiskamasz, kamasz és nagykamasz is. Tisztán emlékszem, már akkor is elolvastam minden cikket a színtípusokról az asztalon heverő Kiskegyedben, Nők Lapjában, de később, a már magamnak vásárolt Cosmopolitanban is. Nagyon szerettem volna magam besorolni, de a seszínű hajammal és – bocsánat a kifejezésért – „fosszínű” szememmel ez elég lehetetlen küldetés volt.

Na, meg azért is, mert akkor még inkább csak a fő típusokról és a tankönyvi esetekről volt szó mindenhol. Innen erednek az olyan tévhitek, hogy a tél típusnak fekete haja van, a nyár típus meg csak szőke és kék szemű lehet, az őszök szeplősek, a tavaszok meg égővörösek. Azóta persze sokat tisztult a kép, és az elmúlt fél év tökéletesen bebizonyította, hogy például barna/barnás hajjal és barna/barnás szemmel bármelyik nagy típusba be lehet sorolni valakit.

Az altípus már más kérdés. A lényeg, hogy az öndiagnózissal alaposan mellé lehet nyúlni.

Anne Hathaway feltételezhetően tél típus, Katie Holmes valószínűleg nyár, Jessica Alba minden bizonnyal ősz, Rose McGowan pedig nagy valószínűséggel tavasz típus.

2. Nem csak jó és rossz árnyalatok léteznek

Némiképp ellentmond az alap beállítottságomnak (eléggé végletesen tudok gondolkodni, tanulom, hogy nem csak fekete és fehér létezik), de a színkendőzés során rendszeresen kiderül, hogy nemcsak jó és rossz árnyalatok léteznek, hanem borzalmas, elmegy, jó, jobb és legjobb kategória is. Minél fiatalabb, üdébb, sugárzóbb valaki, annál több árnyalatot láthat jónak magán.

Sőt, azt vettem észre, hogy a gyönyörűen lebarnult bőr sem könnyíti meg a döntést – jó és legjobb között. Kifinomult technikákkal és bevált „kendőtrükkökkel” ki lehet hozni, melyik is az igazi altípus, de velem előfordult már, hogy pár hónappal később újra kendőztünk, mert nem voltam 100 százalékban biztos a végeredményben.

Fotó: Faluhelyi Fanni

3. 4 tanácsadó, 3 színtípus – ez komoly?

A saját példámat minden alkalommal elmesélem, amikor tanácsadást tartok. 4 színtanácsadónál jártam, 3 különböző eredményem van, és nagyon lelkesen járok át (tudatosan) egy negyedik színtípusba is. A szín- és stílustanácsadóknak nincs bizottsága, amely eldöntheti, hogy ki milyen fokozatú tanácsadó. Nincsen felvételi sem, amelyen kiderül, hogy ki látja jól az árnyalatok közti különbséget. A képzést bárki elvégezheti, a vizsgára mindenki elmehet, aki jár a kurzusra, és beadja a vizsgafeladatokat. A nehéz esetekkel nem ott találkozunk, hanem az életben.

Nincs tehát semmi más, csak a színtanácsadó becsülete és alázata.

Én nem tartom rossz tanácsadóknak azokat, akik elemeztek engem, hogyan is tehetném. Azt gondolom, hogy az altípusok közül egyet általában elég könnyen ki lehet zárni, a többinél megvannak a szabályok, amikre lehet támaszkodni, de még így is benne van a pakliban, hogy a tanácsadó téved.

Tudom, hogy tőlem is mentek már máshoz másodvéleményért, és hozzám is jöttek már mástól megerősítésre. Ez előfordul. A legjobb lenne ezekről az esetekről tudni, hogy le lehessen vonni a következtetéseket, újra lehessen pörgetni a dolgot.

4. Színtanácsadót nem csak a tudása alapján választ valaki

Ez számomra teljesen egyértelmű, hiszen fodrászt, műkörmöst, de még orvost sem csak a szaktudása alapján választunk. Emberek vagyunk, van, aki szimpatikus, van, aki kevésbé. Attól fogadunk el jobban véleményt, akivel valamilyen szempontból tudunk kapcsolódni, ráadásul mivel a színtanácsadás inkább élményszolgáltatás, így ezt a faktort nem lehet kivenni a képletből.

Éppen ezért mindenképp nézzétek meg, ki hogyan ír vagy kommunikál a színtanácsadásról, nektek ez mennyire tetszik. Mennyire tetszik a tanácsadó stílusa, értékrendje, vagy éppen mennyire tudtok kapcsolódni a gondolataihoz. De nézzétek meg azt is, milyen a stúdiója, milyen fényeket használ. Én kizárólag természetes fénnyel dolgozom, mindig letakarom a hajat és könyörtelen vagyok a sminkkel szemben – cserébe én sem sminkelek a tanácsadásokon.

Hozzám gyertek akkor, ha szívesen beszélgettek a fenntarthatóságról, képesek vagytok lassabban haladni a ruhatár kiépítésében vagy szimpatikus, amit képviselek: kevesebb, de tudatosabb vásárlás. Arról nem is beszélve, hogy imádom látni, ahogyan alakultok a tanácsadás alatt, és ahogy ráéreztek, mely színek állnak igazán jól.

Ez nekem is minden alkalommal óriási élmény!

5. A színtanácsadás sokszor gyors, a lelki oldalon dolgozni kell

A velem töltött 2 és fél óra alatt rengeteg történet is előkerül a színekkel együtt, de tény, hogy a színtanácsadás során igyekszünk a különböző árnyalatokat kiemelni a személyes történetek hálójából. Teljesen mindegy, hogy szereti valaki a pirosat vagy sem, a típus meghatározásakor szükségünk van a pirosakra, a kékekre, a zöldekre és a sárgákra is. A hozzám tanácsadásért fordulók többsége számára leginkább utált szín a sárga (nem pedig a piros vagy a lila, amire gondoltam volna korábban).

Fotó: Faluhelyi Fanni

A fenntartható divat elkötelezettjeként a színtanácsadás végén mindig igyekszem feloldani azt a feszültséget, hogy most akkor mindent cserélni kell. Azt is igyekszem oldani, hogy akkor most papagájnak kell öltözni, vagy éppen nem. Mutatok hétköznapokon is vállalható színkombinációkat, mintákat azoknak is, akik (még) visszafogottabbak.

Volt már, hogy kiderült, miért kezdett el valaki a barna árnyalataiba bújni tél típusként, miért fél a világosabb árnyalatoktól, igyekszem ezt is oldani, amennyire lehet.

Nekem is maradt barna elbújós pulcsim, az én ruhatáram is messze van a tökéletestől. Majd ha valamikor vásárolok, akkor már tudatosan teszem azt, addig pedig a saját ruháimat pörgetem. Selejtezem, ami nagyon nem, viselem, ami elég jó, és a jövőben törekszem a még jobbra.

Színre színt!

Az élet rövid ahhoz, hogy rossz színekben járjunk, de a bolygónk fontosabb annál szerintem, hogy mindentől azonnal meg akarjunk szabadulni.

Szóval egyensúlyra kell(ene) törekedni ebben is. Aztán persze az élet mindent felülír, én pedig az a nő, tanácsadó és segítő vagyok, aki abszolút megengedő, megmutatja a kiskapukat és próbál segíteni minden esetben. Mert ez a lényeg – szerintem.

Ha ezek alapján szívesen jönnétek hozzám tanácsadásra, vagy (budapestiként) azt szeretnétek, hogy menjek hozzátok, az info@holyduck.hu e-mail címen tudtok jelentkezni.