Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •  

„Mi?! Ez aranyból készült?! Vagy mégis mi kerül ezen ennyibe?!” Ez a mondat számtalan alkalommal suhant át az agyamon, és volt, amikor ki is mondtam. Sőt, a mai napig előfordul, hogy kicsúszik a számon. És akkor elszégyellem magam.

Nekem ugyanis pont az a célom, hogy rávilágítsak arra, miért érdemes / kellene többet fizetni egy-egy ruháért, mennyire elkapattak bennünket a fast fashion márkák, és milyen kizsákmányoló a ruhaipar. Közben magam is képes vagyok meglepődni egy-egy ruhadarab árán, hiszen én is benne vagyok egy fejlődési folyamatban, folyamatosan tanulok, és írom át a fejemben az ösztönös gondolatokat. Ez a cikk azért született, hogy ti is tudjátok, miért is kerül(het) egy tervezői darab vagy magyar márka annyiba, amennyibe.

Egy póló valódi ára

Amikor fenntartható divatról beszélgetünk, mindig szóba kerül a varrónők kizsákmányolása, a munkások elnyomása, a modern rabszolgaság, a gyerekmunka. Az etikus és átlátható divatiparért küzdő Fashion Revolution egyik infografikája pontosan leírja, hogyan áll össze egy póló ára.

„Sajnos mivel az olcsó tömegáruhoz vagyunk szokva, hiszen a fast fashion gyártási modellben készült ruhák uralják a piacot, nagyon nehéz az átlagfogyasztóval megértetni azt, hogy miért drága a dizájner ruha. De ettől azért messzebbre merészkedem:

nem a dizájner ruha a drága, hanem a fast fashion az olcsó… nagy különbség”

– mondja Szentesi Réka, a Mod’Art International Hungary francia divatiskola divatmenedzsment szakirányának oktatási igazgatója. Réka évek óta kiemelten foglalkozik a fenntartható divattal, ő is a Fashion Revolution Hungary tagja. A vele készült korábbi (2017) interjút ma is érdemes elolvasni.

Egyébként évekkel ezelőtt végeztek egy felmérést, amely szerint a vásárlók többsége szívesen fizetne akár egy euróval többet egy pólóért, ha tudná, hogy a pénz eljut a pólót készítő munkásokhoz. A szándék tehát van, ahol megvan.

A magyar márkák támogatása

Azt vallom, hogy a fenntartható, tudatos, etikus öltözködés nem csak arról szól, hogy magyar tervezők ruháit viseljük tetőtől talpig. De az ideális ruhatárban – már ha ilyen létezik – igenis kapjanak helyet magyar tervezői darabok, magyar márkák, alkotók, kézművesek termékei. Az is elgondolkodtató, hogy ha megtehetnénk, akkor sem a magyar tervezői darabok vagy magyar márkák között kezdünk el keresgélni.

Pedig ma már arra sem lehet panasz, hogy a magyar tervezők csak fekete zsákruhákat készítenek, hiszen egyre nőiesebb darabokra is bukkanhatunk, ráadásul szó szerint színesedik a kínálat. (Érdemes például a Cabala Fashion, az Imogen Clothing, a Pakamé vagy az Enemy in the Wardrobe márka darabjait megnéznetek.) És ezek magasabb árkategóriába esnek, mint a megszokott kínai / fast fashion termékek. Ennek megvan az oka, amit a magyar márkák tulajdonosai szívesen meg is osztanak.

Mégis mi kerül ezen ennyibe?!

A Touch Me Not Clothing magyar márka ruhái – többnyire a márka két tulajdonosa által – Magyarországon készülnek. Az alapanyag GOTS minősítésű biopamut, de lassan az apró alkatrészek is mind visszakövethető eredetűek. Ennek ellenére gyakran kapják meg a kérdést, miért kerül náluk egy pulcsi vagy póló ennyibe. (Nem több amúgy, mint egy Adidas vagy Nike pulcsi.) „Itthon a WAMP-on vagy a Prezentben háromszor annyian teszik fel a kérdést, mint egy bécsi vásáron. Határozottan változik a hozzáállás, amikor mesélünk a miértekről. Ez nagyon sokat számít. Elég sokszor van olyan, hogy egy beszélgetés után oda jutunk, hogy ‘értem, értem, most már, de attól még továbbra is megfizethetetlenül drága’” – mondja Bilau Dea, aki tervezőtársával az Óbudai Egyetem ipari termék- és formatervező szakán végzett 2014–2015-ben.

Többször érkezett az árakra reagáló komment a Holy Duck! Instagram-oldalán egy-egy termékfotó alatt. A tervezők minden esetben reagáltak nálam a kommentekre, amit ezúton is köszönök! Kovács Dóra ruhák mellett bugyikat és menstruációs bugyikat is készít, amelyek darabja 3200 forint (van rájuk Holy Duck!-kedvezmény).

„Számítottam arra, hogy egy ‘sima’ bugyiért lesz, aki sokallni fogja az árat. Sajnos ennyiből tudom kihozni, nem mennék bele technikai részletekbe, de csak hogy röviden felsoroljam, mi is van 3200 forint mögött: anyag, gumi, cérna, varrás (professzionális varrógépek), műhely bérleti díja, rezsi, idő, szabásminta, szabás, tesztelés, marketing, idő, számlázás, kapcsolattartás, idő – szándékosan írtam többször az időt.

Az az, amit nem lehet megspórolni, minden egyes darabban benne van az időm.

Hiába van kitalálva, megtervezve, megvarrni minden egyes darabot… az bizony idő. Azért tud olcsó lenni egy nagyobb gyár által előállított alsónemű, mert egyrészt sorozatgyártás folyik több varrónővel (vagy robotokkal), több varrógépen megosztva a munkafolyamatokat, és gondolom az órabérek sem túl magasak, hogy finoman fogalmazzak.

Azért készítek ‘sima’ bugyit is, mert szerettem volna a menstruációs bugyi mellé egy másik terméket, hogy legyen választási lehetőség. És hozzáteszem, én senkit nem vetek meg, aki fast fashionben vásárol alsóneműket, tudom, hogy nem nagyon van rá alternatíva. Az általam varrott bugyik csak egy opció, sajnos ezen az áron tudom kínálni, mindenki eldöntheti, hogy mi fér bele egyrészt a költségvetésébe, másrészt az elveibe.”

Jó példával szolgálni

Dórihoz hasonlóan Dénes Barbara, a Plantethics tervezője is vázolta, miért lehet 9500 forint egy fülbevaló, amelynek alapanyaga viharkárokból származó fahulladék. „A termékeink árát az alapján kalkuláljuk, hogy mennyi jól fizetett, megbecsült szakember munkája, ideje, művészi kreativitása van benne, mennyi alapanyagot használunk el, hogy a zero waste, környezetbarát csomagolást is egyenként készítjük minden darabhoz; mennyi munka és idő mindezt szépségesen befotózni, szerkeszteni, két nyelven kommunikálni róla több helyen minden nap.

Szívügyünk ebben a fenntartható szellemben élni és alkotni. Ez pedig ilyen magas előállítási és működési költségekkel párosul.

Sőt. Az elmúlt 3 év során többször végiggondoltuk, hogy miért is így csináljuk, ahogy. Miért nem választjuk a könnyebb utat? Mindig arra jutottunk, hogy másképp nem megy. Mert minden rezdülésünkkel felelősek vagyunk a bolygónkért. Mert szeretnénk jó példával szolgálni. Akkor is, ha nem engedheti meg mindenki, hogy a termékeinket válassza. De tudjon róla, hogy lehet másképp, tudatosabban, felelősen is élni és alkotni.

View this post on Instagram

c o l o r f u l w o o d . add a little chic to your scarves, coats and hats with @plantethics handmade reclaimed #wood #brooches. Choose from calm pastel colors with bronze or gold details. 👌🏽✨ There are heavy storms in Hungary. We collect the fallen branches and twigs to make eco-conscious fashion and home accessories for you. We cut the branches, polish, varnish and hand paint them. This is how we make every piece of @plantethics REWOOD collection so unique. 🌳🙌🏽♻️ Check them out at @cikkcakkstudio and at @ajandekterminal in @alleebevasarlokozpont. . . s z í n e s f a . dobd fel a sálad, sapkád vagy kabátod a @plantethics kézzel készített újrafa kitűzőivel. Visszafogott pasztell színek közül választhatsz, bronz vagy arany részletekkel. 👌🏽✨ A viharkárok és metszési munkálatok során keletkezett faanyagot felszeleteljük, fúrjuk és mindegyiket kézzel csiszoljuk, lakkozzuk, festjük. Így születnek a @plantethics REWOOD kollekciójának darabjai. 🌳🙌🏽♻️ Keresd őket a CikkCakk Studio-ban és az Allee-ban az AjándékTerminálban! . #plantethics #minimal #vegan #consciousfashion #sustainablefashion #fashionrevolution #hungariandesigner

A post shared by PLANTETHICS by Barbara Denes (@plantethics) on

Szembe lehet menni a tucatmárkákkal, megmutathatjuk, hogy a fillérekért kínált divatkiegészítők mennyi kárt okoznak embereknek, családoknak és megannyi lelkiismeretes, helyi alkotónak, akik emiatt sokszor több műszakban kénytelenek itthon dolgozni. Egészen addig, amíg meghallgatásra talál a szavunk. Onnantól talán foglalkozhatunk csak azzal és élhetünk csak abból, ami a valódi hivatásunk.”

Egy törvényes vállalkozásra a gatyád is rámegy

Tovább árnyalja a képet Gróbné Vadas Erika, aki babamokaszinokat és felnőtt cipőket is készít bőrhelyettesítő ananásztextilből. (A vele készült interjút itt olvashatjátok.„Ezek a termékek nem gyártósoron, 10 ezres nagyságrendben készülnek, hanem egyenként, kézzel (és szívvel-lélekkel), ami lássuk be, szintén drágítja, de ettől tud az lenni, ami és nem tucatáru.

Másrészt, és talán ez a legfőbb szempont: ahhoz, hogy itthon tisztességesen és törvényesen tudj működni és működtetni egy vállalkozást, a ‘gatyádat’ is ráfizeted.

Ha úgy számolsz, hogy egy 9000 forintos termék árából mennyi marad a készítőnél, úgy már inkább siralmas a helyzet (kb. az 1/3-át egyből elviszi az adó). És akkor a többi költséggel – például hogy nemcsak szerelemből csinálja, hanem uram bocsá’ ebből tartja el magát is – még nem számoltam. Egy magyar kézműves vállalkozó a bevételeiből nem fog a Bahamákra menni… sajnos.”

View this post on Instagram

You can take it immedietly❗️🎁 Van egy azonnal vihető 3️⃣7️⃣-es Pinatex espadrilles cipő szénfekete-ezüst színben! ♻️🌱🍍 Csapjatok le rá, mert ebben a szép indián nyárban még bőven használhatjatok! 🍁🍂☀️ Teljesen károsanyagmentes (nem úgy mint az állatibőr), rugalmas, légáteresztő, bio-eco-vegan anyag. 💚💚💚 Kézzel varrt, kényelmes, egyedi csoda! 😍 Fotó : Mészáros Virág @virdzsophoto A kepek Mengyán Eszter velem készült interjúja alatt készültek. Nezzetek el a @holyduckblog oldalra mert nagyon sok hasznos otletet , információt találtok a fenntartható divat kapcsán!♻️♻️♻️ Ja, és a cipő, ami garantáltan nem jön szembe veled az utcán, 22.000 Ft + szállítás #piñatex #pinatex #zerowaste #veganfashion #veganshoes #crueltyfreefashion #smallbusiness #workathomemom

A post shared by Erika Vadas (@grobnevadaserika_tendertoes) on

Ideális lenne: pénzügyi segítség, menedzsement

Ezekből a hozzászólásokból talán látjátok ti is, mennyi mindent kell beleszámolni egyetlen termék árába. Eszetekbe juthat, hogy akkor miért van tervező és tervező vagy alkotó és alkotó árai között olyan nagy különbség. Honnan tudhatjátok, mikor reális az ár és mikor van valami alul- vagy túlárazva. A válasz: az átláthatóság és az ismereteitek bővítése. Tudnotok kell, mi a reális, mi a hozzáadott érték.

És persze az is igaz, hogy sok alkotó és tervező a mai napig úgy indít márkát, hogy nem készül fel a piacra, nincsenek gazdasági ismeretei vagy üzleti tapasztalata. Az árakat gyakran ad hoc kitalálják, utána esnek kétségbe, hogy nem megy az üzlet. Vagy pont hogy ezzel rombolják a tudatosan felépített vállalkozások esélyét, mert alányesik az árakat.

View this post on Instagram

Ismerjétek meg a csapatát! 🔻 Szentesi Réka a Fashion Revolution Hungary team tagja 2017 óta, idén szakmai mentorként segíti a csapat működését. Jelenleg doktori tanulmányait végzi az ELTE-n, kutatásait a divatszociológia területén végzi. Pontosan ismeri a divat működési mechanizmusait, látja, hogyan vált átláthatatlanná és nem fenntarthatóvá az iparág. Réka 2012 óta tanít a @modartbudapest divatiskolában az öltözködéskultúra, a divatszociológia és divattörténet, valamint a divatismeret témaköreiben. 2014 óta a Divatmenedzsment Program oktatási igazgatója. Óráin kiemelt figyelmet szentel a fenntartható divat területének. Hisz abban, hogy a hallgatók edukációja fontos, hiszen az ő kezükben van a jövő divatja. 📷: Lagzi-Kovács Kinga 🔻 #fashionrevolution #fashionrevolutionhungary #countryteam #countryteam #szentesireka #modart #modartinternationalhungary #divatiskola #mik #instahun #ikozosseg #divatforradalom #wearethefashionrevolution #timeforfashionrevolution

A post shared by Fashion Revolution Hungary (@fashionrevolutionhungary) on

„Normális esetben a tervezőnek nem feladata a pénzügyekkel foglalkozni. Nem mondom, hogy nem kell hozzá értenie, mert például egy-egy ruhadarab árkalkulációját a menedzsmenttel/pénzüggyel közösen végzik” – teszi hozzá erre a felvetésre Szentesi Réka, aki elmondja azt is, a divatmenedzsment képzésen óriási hangsúlyt fektetnek az üzleti tervezésre, amely magában foglalja a marketing-, a kommunikációs és a pénzügyi tervet, és ki kell térnie olyan részletekre is, mint egy kollekció árkalkulációja. „A divatmenedzsment szak hallgatói teljes mértékben fel vannak készítve a divatipar és a piac kihívásaira. Tudnak rá reagálni, tudnák segíteni a tervezők munkáját. A probléma ott kezdődik, hogy a tervezők sokszor nem is gondolják, hogy szükségük lesz egy pénzügyes segítségére, vagy ami még rosszabb,

egy kis márka nem engedheti meg magának, hogy menedzsere vagy gazdasági szakembere legyen.”

A legfontosabb: az edukáció

Az biztos, hogy valami elindult. Egyre többen keresik a magyar tervezőket, alkotókat, amiben a szín- és stílustanácsadóknak, személyi stylistoknak óriási szerepe van. Én a színtanácsadás után mindenkinek kiküldök egy képes dokumentumot a színtípusáról – néhány hete magyar tervezők ruhadarabjait is ajánlom ebben. Balla Gabi személyi stylist pedig rendszeresen vásárol magyar tervezőktől, szerzeményeit pedig ő is megosztja az Instagramon, a Facebookon és a blogján is.

„Sokszor fordul elő, hogy kifejezetten rákérdeznek, honnan van egy-egy darab, mert olyan egyedi az anyag- vagy színhasználat, hogy láthatóan nem jön szembe mindenhol. Az pedig általában külön jó pontnak bizonyul, hogy magyar vonatkozású a termék” – meséli Gabi, aki nemcsak a beszerzési helyekről, hanem a tapasztalatokról és az akciós vásárlási lehetőségekről is rendszeresen posztol.

„A tanácsadásaimon is mindig elmondom, hogy én magam az úgynevezett ‘plázás vásárlás’ ellen vagyok, és inkább másodkézből vagy magyar tervezőtől javaslok beszerezni. Az árral kapcsolatban sok esetben visszajelzés, hogy drága a hazai, vagy legalábbis drágább, mint amit megszoktak. Az ár hátteréről mindig ejtek több-kevesebb szót. Elmondom, hogy érdemes tervezőkhöz alkotói workshopokra elmenni, amikor szembesülnek az idő- és energiaigénnyel, és ehhez jön még az alapanyagköltség.

A PINKPONILO közösségi varrodában készített, segítséggel varrt tüllszoknyámat is sokszor felemlegetem. Amennyire egyszerűnek tűnt kívülről, annyira nem volt az valójában egy 4 réteg tüll- plusz alsószoknya elkészítése szűk gumival a derekán. A reakció általában kis megdöbbenés és csend. Akik már jártasak a témában, természetesen egyetértenek (szerencsére egyre többen tudják, miről beszélek). Úgy érzem ilyenkor, hogy akinek teljesen új a téma, nyilván nem fog holnap felhagyni a H&M-ben és a Zarában történő vásárlásaival, de talán valamit elindítok benne, ami később beérik.”

Gabi szerint az, akinek van lehetősége 10–15 000 forintért női ruhát vásárolni, annak látnia kell, hogy picivel drágábban megvásárolhat alap- vagy akár kisszériás, egyedi darabokat. „És ha így van, miért is ne támogassuk inkább a hazai készítést, vállalkozásokat?

Lehet, hogy egy szezonban ‘csak’ egy darab kerül a gardróbba, de sokkal jobban kötődhetünk hozzá tudva például azt, hogy személy szerint kitől vettük, vagy hogy talán az egész városban csak ez az egy darab ilyen ruha van.”

(Visited 8 480 times, 1 visits today)

Ha tetszett, oszd meg kérlek!
  •  
  •  
  •  
  •