Akár egyszavas cikket is tudnék írni, de nem szeretném már a bejegyzés elején lelőni a poént. 🙂 Így kezdtem egy hónappal ezelőtt is a beszámolómat arról, hogyan telt az elmúlt négy hónapom ruhavásárlás nélkül.

Ha lemaradtatok volna az előzményekről: 2016 áprilisában nemet mondtam a fast fashionre, ami azt jelentette, hogy másod- és harmadkézből beszereztem fast fashion darabokat, de nem vásároltam többé a márkák üzleteiben. Október 11-én emeltem a tétet, és eldöntöttem: fél évig nem vásárolok ruhát, kiegészítőt, semmit, ami az öltözködéssel kapcsolatos.

Tudom, hogy a ruhavásárlás nélküli lét nem feltétlenül egy vállalható életforma, így tavasszal azért bosszantó, hogy nem vehetek magamnak 20 denes, testszínű harisnyát vagy térdzoknit.

Viszont arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne vásároljatok fölöslegesen új ruhákat, amelyeket azután nem, vagy csak nagyon ritkán viseltek. Illetve arra is, hogy a régi darabokat érdemes bent tartani a körforgásban, különben szemét lesz belőlük.

Visszatérve: öt hónap telt el. Hogy bírom ruhavásárlás nélkül?

Határozottan jól.

Valószínűleg azért, mert az elmúlt egy hónapban jó néhány új ruhához jutottam hozzá, és elkezdtem a szekrényem teljes átnézését is.

MI-CSOO-DAAAAAAAAAAA?! Új ruha? Hogyhogy?

Ruhacsere

Túl vagyunk egy szerkesztőségi ruhacserén, ahova egy szatyornyi ruhával érkeztem, és szégyenszemre (?) egy szatyornyi ruhával távoztam. (Még mindig nem tudtam rávenni magam a minimalista gardróbra, azt hiszem, az lenne az igazi kihívás.)

Hagyaték ruha

Februárban egy nagyon kedves ismerősöm hívott el magához. Úgy alakult, hogy néhány szekrényt ki kellett ürítenie a lakásban, ahova beköltözött (hosszú történet és nem is szeretném leírni). A szekrényekben a ’70-es, ’80-as évekből maradt ruhák foglalták a helyet. Kíváncsi volt, látok-e bennük fantáziát. Hát még én!

A ruhákat azóta kimostam, és most frissen, illatosan várják, hogy igazából tavasz legyen. A blog állandó fotósával, Virággal már tervezzük a fotózást, ígérem, nem maradtok le semmiről.

Varrónő

Elkezdtem átválogatni a szekrényemet, és egy szatyornyi javítanivaló ruhám van, szóval most már TÉNYLEG keresek egy tuti varrónőt. (Biztosan varrónőre van szükséged?)

Közben egy csomó minden történt velem a blog miatt, úgyhogy csak kapkodom a fejem, és nincs is időm azon agyalni, milyen tavaszi ruhák hiányoznak a gardróbomból, amelyek amúgy ott lógnak a fast fashion üzletekben.