Magyarországon a ‘90-es évek után ma ismét reneszánszát éli a színtanácsadás, sokan fordulnak a szakemberekhez, hogy megismerjék a személyes színeiket. A hazai színtanácsadók legnagyobb többsége Pirityi Évánál tanult, aki több mint harminc éve foglalkozik színtannal, húsz éve tanít. Könnyűipari mérnök, okleveles színdinamikai és színszakértő, akit – ahogy ő mondja – már nem nagyon lehet meglepni.

A tudatos ruhavásárlás egyik alapja, hogy odafigyelünk arra, milyen színű darabokat vásárolunk. Ez egyrészt vonatkozik a színek egymással történő kombinálhatóságára, és arra is, hogy a kiválasztott árnyalat jól álljon nekünk. Sokak szerint a színelméletet nem kell olyan komolyan venni, csak érezzük jól magunkat az adott ruhában, és kész, mások szakértő segítségre támaszkodva, a szín- és stílustanácsadók útmutatásai alapján vásárolnak.

Három színtanácsadás után… a negyedik

Évával még tavaly ősszel készítettem interjút, miután három színtanácsadást követően kerestem meg. Aki olvasta a cikket, tudja, hogy három színtanácsadóból kettő ugyanazt a színtípust állapította meg, de a harmadik nem. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy az újságíró is dolgozott bennem.

Miután többen is írtátok, miért nem fordultam egyből Pirityi Évához tanácsért, ha egyszer ő a legrégebbi motoros a szakmában, megbeszéltünk egy találkozót.

A levélírók mind jártak már Évánál, szerintük biztosan valamilyen szuperképessége van, de legalábbis valamilyen titka biztosan, mert képes egy pillanat alatt megállapítani, ha valaki festette a haját már életében, éppen használt egy kis szemöldökspirált, vagy az utóbbi időben túl sok karotint vitt a szervezetébe, és ettől olyan sárgás a bőre (nem pedig a szoláriumtól).

Tényleg, mi lehet a titka?

Éva története látszólag messziről indul, ugyanis cipőtervezőként végzett, majd a Magyar Divat Intézetnél kezdett dolgozni, ahol gyakorlatilag mindennel foglalkozott a cipőtervezéstől kezdve a gyártásszervezésen át az eladásig. A cipőkön kívül ruhákat is tervezett, cégek számára írt trendelőrejelzéseket.

„Amikor a rendszerváltáskor megszűntek a cipőgyárak, a ruhagyárak, és a Divat Intézet funkcióját vesztette, 1989 után ki kellett találnom valamit. Divatbemutatókat kezdtem rendezni és manökentanfolyamokat szerveztem” – meséli a találkozónkon Éva, akit 1989-ben nagy szerencse ért – ahogy ő fogalmaz. A Divat Intézetben ugyanis eldöntötték, hogy divatmenedzsment képzést indítanak, ezért 1989-ben felvették a kapcsolatot egy torontói divatiskola vezetőségével, hogy tanárcsereprogramot szervezzenek.

A kanadai intézmény Magyarországra érkezett vezetőivel angolnyelvtudás híján, egy tervező sem tudott kommunikálni. A kanadai tanszékvezető ebből okulva azt a kitételt tette, hogy csak olyan cseremunkatársat fogad, akik tervezőként végeztek, és beszélik a nyelvet.

Color Me Beautiful

„Ketten utaztunk ki Kanadába, hat hetet töltöttünk ott, és bármilyen órára bemehettünk. Az volt a feladatom, hogy a látottak alapján állítsak össze egy képzési tematikát a divatmenedzsment képzéshez. Ezt is megcsináltam, de ami a legjobban megfogott, azok a színekről szóló előadások voltak” – meséli Éva, aki már ott megvette a színelmélet egyik alapművének számító Color Me Beautiful első kiadását, amelyben még csak a négyes színfelosztásról (tavasz, nyár, ősz tél) volt szó. (Ma már a 12-es felosztást használják a színtanácsadók.)

A színkör

„Ez hülyeség!”, „Minek egy ilyen témához szakértő?” – Éva rendszeresen találkozott hasonló kommentekkel már az első években is. „Ez csak a sminkelésről szól!” – mondta neki egyszer egy kolléganője, aki a színekkel foglalkozott. Ő viszont már akkor tudta, ez sokkal többről szól, mint a színek. Ez maga az élet.

„A Műszaki Egyetemen dolgozott egy professzor. Addig-addig jártam a nyakára, hogy segítsen ebben vagy abban, hogy egyszer azt tanácsolta: ‘Éva, ha magát ennyire érdekli ez a téma, iratkozzon be a kétéves színdinamikai és színszakértő szakmérnöki képzésre!’ Viccesen szoktam mondani, hogy amire a kétéves képzés után rájöttem, azt ma elmondom 10 percben.

De a lényeg, amiért beiratkoztam, hogy magamnak is bebizonyítsam, ez nem egyfajta hókuszpókusz, hanem a színeknél léteznek olyan összefüggések, amelyek hatnak ránk.

Ezek szerint érdemes öltözködni, sminkelni, hajat festeni. Sőt, én elmentem odáig, hogy a tereket is ez alapján kell berendezni.”

„Ezért váltam el!”

Éva szerint egyáltalán nem mindegy, milyen színek dominálnak ott, ahol sok ember van egyszerre jelen, így minden színtípus egyszerre megfordul. De szerinte még a párkapcsolatban is jelentős szerepe van a színeknek és a színtípusoknak. Szerinte szerencsésebb, ha egymással harmonizáló színtípusba tartozik a pár. Erre már nem az egyetemen jött rá, hanem a tanítványai között. Rendszeresen oktatja ugyanis a színtanácsadást és színelemzést, így számtalan emberi sorssal is találkozik.

„Egyszer ült velem szemben két tanítvány, és amikor elkezdtem mondani, hogy a nyár típusba tartozó hölgyeknek érdemes nyár vagy tél típusba tartozó párt választaniuk, hogy a hideg színek domináljanak a lakásban, tudjanak összeöltözni, egyszerre kiáltottak fel: ‘Ezért váltam el!’.

Kiderült, hogy az egyik lány nyár típusba tartozott, a férje pedig ősz típus volt. A férj a lakásukban mindent barnával rendezett be, de még a feleségére is ráerőltette a barna árnyalatait.

Egyébként érdekes eset az is, amikor anya-lánya páros jön hozzám színtanácsadásra. Általában mindig kiderül, hogy különböző színtípusba tartoznak. Azért nem érti meg az egyik, hogy a másik miért szeret bizonyos színeket, mert neki más tetszik.”

A divat nem a harmóniáról szól

Éva szerint egyébként a gyerekek még tudják, érzik, milyen színek állnak nekik jól, sőt, a többi gyereken is látják. Aztán ahogy telik-múlik az idő, másképp kezdünk nézni a színekre. Azok jelentéstartalommal bővülnek: ott lesz az a kék, amelyben szakítottak velünk, az a barna, amelybe jó bekuckózni, az a sok szürke, amelyben szerencsére senki nem vesz észre bennünket, a fekete, amely slankít. A szakértő azt meséli, hogy a divatfotók sem a harmóniáról szólnak: a divat eszközei ugyanis a meghökkentés vagy a figyelemfelkeltés. Számtalan esetben kerülnek egy mintába a hideg és a meleg színek, az adott alapanyagból készült ruha pedig a végén egyik színtípusnak sem áll jól igazán. Mégis ezeket látjuk a divatlapokban és női magazinokban, ezeken szocializálódunk.

De térjünk vissza akkorra, amikor Éva hazajött Kanadából. Abban az időben még tartottak trendelőadásokat a hazai ruhagyárakban és cipőgyárakban. Az előadások végén lazító programként Éva letesztelte a résztvevőket, a tervezőket, a kereskedőket a négy színtípus alapján. A teszteléshez szükséges színkendőket az akkor még működő egyik textil gyárban szerezte be alapanyag fomájában, majd ezeket elszegte, és úgy kezdett kendős színtanácsadást tartani, mintha világ életében ezt csinálta volna.

Van, akinek könnyebb megtalálni a színeit

Akkor kezdett el gyanakodni, hogy kevés lesz a négy típus, amikor találkozott az olyan nehezebb esetekkel, mint a nyárból ősz (lágy nyár) vagy őszből nyár (lágy ősz), akiket nagyon nehéz volt a négyes felosztás szerint besorolni. A színeknek három alaptulajdonsága van – lehet hideg vagy meleg egy szín, lehet világos vagy sötét, és lehet élénk vagy tört árnyalatú. Ezek alapján tizenkét kategóriát lehet kialakítani. Az elnevezések már csak arra utalnak, hogy a főkategóriából mely kategória felé lehet elmozdulnunk.

Ha valaki például tavasz-ősz típus, akkor a tavaszból az őszbe megy, a melegből a melegbe mozdul. A tavasz-tél vagy a tél-tavasz típus igazán szerencsés, mert élénk színektől élénk színek felé mozdulhat. Ezeket az árnyalatokat sokkal könnyebb felfogni, mint a különböző seszíneket. A legnehezebb helyzetben éppen ezért a nyár-ősz vagy az ősz-nyár típus van, mert nekik a tompa, fáradt árnyalatok állnak igazán jól, amelyeket nehéz meghatározni, szavakkal is csak körülírni lehet.

Éva egyébként szinte mindenhol tartott már színtanácsadást az országban, még a Vakok Intézetében is. És nem túlzás azt állítani, hogy volt, hogy életeket mentett meg. „Volt egyszer egy tanítványom, akinek szó szerint megváltozott az élete. Nyár-tél típus volt. Nem tudtam rájönni, miért jelentkezett a tanfolyamra, mert már a negyedik vagy ötödik alkalomnál tartottunk, de ő csak ült és nézett. Valami halvány jele mutatkozott annak, hogy érdekli a dolog, de nem beszélt. Aztán az ötödik alkalommal egyszer csak rám nézett, és megszólalt: ‘Te, Éva, festhetném én a hajamat egészen sötétre?’ Azt tanácsoltam neki, hogy mivel fiatal és szép, nyugodtan festesse sötétbarnára a haját, de a színtípusa miatt biztosan sminkelnie kell majd, és jobb, ha élénkebb színeket visel. Az azt követő alkalommal sötétbarna hajjal jelent meg, pink rúzzsal, egy még erősebb pink pulóverben, és attól kezdve be nem állt a szája.”

A színek és (az) én

Évát hallgatva annyira lenyűgöztek a színek, illetve hogy életeket változtathatnék meg, hogy végül beiratkoztam hozzá színtanácsadó képzésre. Úgy döntöttem, ha a végén kendős színtanácsadást nem is tartok, az interneten legalább kevesebb hülyeség legyen a témában.

Éva egyébként a kendőzés során pillanatok alatt nyár típusba sorolt. Az altípusok közül pedig a hideg nyár színei álltak a legjobban. Így ugyan a színtanácsadásról szóló cikkemben azt írtam, hogy csak az a biztos, hogy nem vagyok tél típus, azért van néhány tél típusoknak jól álló árnyalat, amelyet én is viselhetek.

És viselek is! A téli 10 x 10 kihívás során sok komment érkezett arra, milyen jók az új színeim. Ha nem is változott meg az életem, de egy teljesen új világot fedeztem fel. És ez még csak a kezdet, hiszen a világ összes árnyalatának egytizenketted része jól áll, és rám várnak.