2014 óta április a divatforradalom hónapja: akiknek valóban fontos a fenntartható divat, a nők jogai, a környezetvédelem, ilyenkor különböző kampányok és akciók keretében hallatják a hangjukat. A divatforradalom azonban jó néhányunknak egész évben tart. Vanyovszki Máriát igazi harcosnak ismertem meg, aki a vállalati környezetben eltöltött évek tapasztalatát, kapcsolati tőkéjét fekteti abba, hogy támogassa a fenntartható divatot, a lokális vásárlást és a magyar tervezőket.

Aki mindenhol ott van

Nem egy olyan nőt ismerek, akik valószínűleg birtokában vannak a Harry Potter világából ismert időnyerőnek. Vanyovszki Mária, az asalon.hu divatportál alapítója is közéjük tartozik. Ha valaki követi őt Facebookon vagy Instagramon, csak azt látja, hogy valamennyi magyar divattervező bemutatóján, showroom-eseményén, kollekció prezentációján ott van, posztol róla. Közben az elmúlt években felépítette Magyarország első és egyetlen, kifejezetten a hazai divatra specializálódott adatbázisát és hírportálját, fotózásokat szervez, kampányokat készít, néha modellkedik is egy kicsit. 2019 nyarán, három év működés után, elindította az asalon.hu online piacteret és az asalon.shopot is, amely összeköti a tudatos ruhavásárlókat a magyar divattervezői márkákkal. Így végre átláthatóvá és könnyen elérhetővé válik a hazai dizájn- és divattermékek kínálata. Vásárlóként pontos képet kaptok arról, hogy

kik készítik a termékeket, amelyeket aztán közvetlenül az alkotóktól lehet megvenni, vagy egyedi igény szerint elkészíttetni.

Máriával egy kerekasztal-beszélgetésen találkoztunk először. Én a „Nem vásárolok ruhát egy évig” kihívásom elején tartottam, róla pedig kiderült, hogy akkor már nem vásárolt majdnem egy éve. Nekem 13 hónap lett belőle, ő másfél év után törte meg a nem vásárlást. „Nem volt olyan határozott időre, előre letett fogadalmam, mint neked, hanem így alakult. Ezért ezt nekem megélni ebből a szempontból egyszerűbb lehetett” – mesélte, amikor összehoztunk egy találkozót, hogy beszélgessünk egy nagyot ruhákról, öltözködésről és fenntarthatóságról.

Fotó: Mészáros Virág

Az egész olyan volt, mint egy mesedélután, Máriát órákig lehetne hallgatni anélkül, hogy az ember kérdezne. Rendkívüli élettapasztalattal és világlátással rendelkezik, tapasztalatai egy része közel sem irigylésre méltó helyzetekből táplálkozik. Bennünket a nem vásárlás élménye köt össze, ezért erről kezdtünk először beszélgetni.

„2015 szeptemberében mondtam fel a munkahelyemen, akkor kezdtem el jobban foglalkozni az asalon.hu-val, és akkor hoztam meg azt a gazdasági döntést, hogy amíg nincsen bevételem, addig nem vásárolok ruhát, semmit. A tervezői adatbázis építésével párhuzamosan alakult át egy ilyen környezettudatos döntéssé.”

Mancika néni, Patyi bácsi

„Amikor én felnőttem, akkor még nem volt szinte konfekció sem. Gyerekkoromban, kamaszkoromban mindig varrattam. Ha piros ruhát szerettem volna, vettem piros anyagot, elvittem Mancika nénihez, akinek elmagyaráztam, mit szeretnék. Szegény, vagy értette, vagy nem, mit akarok, és megvarrta, vagyis majdnem úgy varrta meg, ahogy én szerettem volna. Később váltottam, és Patyi bácsi varrta a ruháimat, aki férfiszabó volt. Amit ő megvarrt, az olyan volt, mintha valamelyik divatházból kaptam volna.

Fotó: Mészáros Virág
Fotó: Mészáros Virág

A turkálás később volt rám jellemző. Ez a szoknya, ami rajtam van, turiból való, de akkor még Made in UK ruhákat lehetett kapni. Már Budapesten éltem, amikor életemben először üzletben vásároltam ruhát” – így nosztalgiáztunk Mária mesés kertjében, két mosolygós körte társaságában. Az elmúlt években rengeteg öltözéket láttam tőle, elképesztő vagánysággal és magabiztossággal visel 30-40-50 éves darabokat, a szettjei fotósért kiáltanak, olykor meghökkentőek, de mindig önazonosak – lehetetlen nem odafigyelni rá.

Vásárlás = boldogságimpulzus

„Szerintem bennem van egy divattervezői véna, de annak idején eszembe nem jutott ilyen irányba képezni magam. Egy kicsi faluban nőttem fel, a szüleim művelték a földeket, dolgoztak, az értelmiségi ember számomra a tanár volt, így ebbe az irányba kezdtem gondolkozni. Viszont gyerekként is pontosan tudtam, mit akarok viselni. Egyszer hazamentem, és anyukámnak elmeséltem, hogy milyen anyagból milyen szoknyát fogok varratni. Teljesen kiakadt, hogy milyen borzalmasan fog majd kinézni. Aztán, amikor elkészült, rájött, hogy ez mennyire jó.

A vásárlás elengedése azért nem volt könnyű számomra.

Ugyan plázába soha nem szerettem járni, viszont az online vásárlásra teljesen rákattantam. A hosszú munkanapok után jellemző volt, hogy rendszeresen megjutalmaztam magam egy-egy ruhadarabbal, kiegészítővel. Mivel konfekcióméret vagyok, könnyű dolgom volt. Mindig megvettem a brit 8-as méretet, és mindig tökéletesen állt. Talán egyszer vagy kétszer fordult elő, hogy valahol igazítani kellett. A vásárlással boldogságimpulzust kapsz. Nálam az volt a durva, hogy amikor meghoztam a döntést, hogy nem vásárolok, az életemben nem volt semmi jó dolog, és még erről is lemondtam.

Ekkor vettem elő a nagyon régi ruháimat, majd anyukám ruháit, és elkezdtem őket kombinálni, variálni. Kezdtem megtapasztalni, hogy ez olyan élményt ad, mint a vásárlás.

Azért nekem is voltak olyan darabjaim, amelyeket néha nagyon impulzívan vettem meg. Csak ott álltak a szekrényemben sokáig. Ezeket a ruhákat az irodába hordtam be, ahol a kolléganőim tudták, ha két sporttáskával érkezem, akkor vásár van. Nagyon olcsón adtam ezeket a ruhákat, és szerette is ezeket a vásárokat mindenki.”

Neo-business look

„Az ingatlanszakmában dolgoztam egy tanácsadó cégnél, kiskereskedelmi ingatlanokkal foglalkoztunk: bevásárlóközpont, hipermarket, szupermarket bérbeadása, üzemeltetése. Az a státusz business lookot követelt meg. Szerettem úgy öltözni, viszont abban is feltűnően merész voltam. Nemcsak a fekete-fehér ruhákat viseltem, hanem például neonzöld inget vettem a fekete kiskosztüm alá. Ismertek arról, hogy a Mária mindig valahogy különlegesen öltözik.

Sok ruhám van, a ruhatáram jól hasznosítható, jól kombinálható darabokból áll. Ritkán van rajtam kétszer ugyanaz. Vagyis darabra ugyanaz, de megpróbálom mindig másképp kombinálni, és másiknak hiszik.

Ez a piros ruha most éppen egy felsőnek tűnik, és ezt is viseltem már vagy 80-féle különböző módon. Gyakran csinálom a ruha-nadrág kombinációt is, néha nehéz beletűrni valamit a nadrágba, de megoldom.”

Fotó: Mészáros Virág

Az első ruha másfél év után

„Gyulai Natinak, a Nati 100% Pure Idea tervezőjének volt egy kék ruhája fehér pillangókkal. A kollekcióról szóló cikket úgy osztottam meg a Facebookon, hogy ‘Azt hiszem, ennyi volt a nem vásárlás időszak!’ Az utolsó anyagdarabot csinálták meg nekem. Volt olyan nyaralás, amikor szinte mindennap ezt viseltem, mert amikor már hozzászoksz ehhez a kombinációs játékhoz, kevesebbet is csomagolsz, ha utazol. Gyulai Nati ruháját mindig másképp vettem fel, mert hol szoknyának viseltem, hol ruhának, szóval jó befektetés volt” – mesélte Mária, aki nem sokkal később kapott egy vásárlási utalványt is egy nemzetközi egységhez. Tízezer szabadon elkölthető forintot.

„Nem találtam semmi olyat, amit megvettem volna, mert már másképp vásárolsz egy ekkora szünet után. Így hát fogtam az öcsémet meg a barátját, és legközelebb hárman indultunk neki, hogy elköltsünk tízezer forintot.”

„Én tudom, ki készíti a ruháimat! És te?”

Az elmúlt három évben Mária neve összeforrt az asalon.hu oldaléval, amelynek alapítója és főszerkesztője. A történet hét évvel ezelőtt indult, amikor egy ingatlanos projekt kapcsán tárgyalt magyar tervezőkkel, és akkor jött rá, hogy nincs egy olyan hely, ahol össze vannak gyűjtve a magyar dizájnerek, ahol meg lehet nézni a ruháikat, ráadásul egy szűk körön kívül nem is ismeri őket senki Magyarországon. „Egyedül vágtam bele: elkezdtem megírni, magyarul, angolul egyenként a közel kétszáz emberről, hogy kicsoda, hol végzett, mivel foglalkozik. Az adatbázis adta az alapot, erre építettem fel a weboldal struktúráját.”

Az asalon.hu divatportál új szlogenje nyáron debütált: „Én tudom, ki készíti a ruháimat! És te?” A kezdeményezés reakció az utóbbi évtizedekben átalakult vásárlási szokásokra, a felgyorsult ruhafogyasztásra, az etikátlan és fenntarthatatlan tömeggyártásra, a divatipar környezetkárosító működésére. Mária munkásságával folyamatosan azt hirdeti, hogy vásároljunk ritkábban, gyűjtsünk az értékekre és válasszunk helyi terméket, hazai alkotók munkáit.

„A fenntartható divat gyerekkoromban az volt, hogy megvettem az anyagot, és Mancika néni megvarrta. Ma szerintem az, hogy a közvetlen környezetünkből szerezzük be a ruháinkat.

Ha nem varrunk vagy varratunk, akkor vásároljunk helyi tervezőktől. Akkor meg tudjuk nézni, ki csinálta, beszélgetünk a készítővel, meghallgatjuk, amiről mesél.”

Ha nem ismered a magyar tervezőket, de szívesen megismerkednél velük, böngészd végig az asalon.hu-t. Kövesd az oldalt Facebookon és Instagramon is. Illetve Mária szuper öltözködési tippjeiért csatlakozz az asalon.love – Stílusok, kreatív ötletek, csereberetermékek – Szeretettel Facebook-csoporthoz!

2019 szeptemberében indult újra – tőlem függetlenül – az „Egy évig nem vásárolok ruhát” kihívás, amelyhez itt csatlakozhatsz.

(Visited 1 411 times, 2 visits today)