Amikor ez a cikkötlet hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott bennem, még nem tudtuk, hogy az idei anyák napja kevesebb puszival és öleléssel telik majd, és a távolság fájdalmasan naggyá válik. Februárban arra kértelek benneteket, küldjetek fotókat arról, hogyan viselitek az anyukátok vagy a nagymamátok ruháját. Ezek a darabok ugyanis mindig különlegesebbek: az anyagokat átszövik az emlékek, a ruha pedig körbesző bennünket szeretettel.

Menyasszonyi ruha, amit anyu is viselt és a dédi varrt

„Már nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy anyukám menyasszonyi ruhájából szeretnék magamnak ruhát a saját esküvőmre – kezdi a levelét Csilla. – Annyit tudtam, hogy valami különlegeset szeretnék és semmiképpen sem földig érőt, mert inkább egy laza kerti parti jellegű esküvőt képzeltünk el. Szóval eléggé biztos volt, hogy varratni fogom és eszembe jutott, hogy valahol a szekrény mélyén megvan anya ruhája, már szétszedve, mert egyszer egy színdarabhoz használtam a szoknya részét.

Igazából imádtam a gondolatot, hogy a ruhát, amit a dédnagymamám varrt anyának (a ’80-as évek közepén járunk, szóval valószínűleg valami függönyanyagból) viselhetem egy frissebb formában. Annak is örülök, hogy a Hey Darling csapatából Zsófi nem küldött el a francba az ötletemmel és csodás ruhát alkotott nekem. Szerintem ennél tökéletesebb ruhát nem viselhettem volna a nagy napon, őrzöm a szekrényben, hátha a következő generációknak is szüksége lesz rá.”

Kismamaruhák anyu gardróbjából

„A terhességem alatt igyekeztem nagyon kevés kismamaruhát venni – írja a beküldött fotója mellé Réka. – Pár alapdarabot, amit máshogy tényleg nem lehet megoldani, használtan beszereztem. Ilyenek voltak a cicanadrágok és a farmerok, de az összes többi darabot anyu gardróbjából kértem kölcsön, és hát, van, amit nem is szándékozok visszaadni. A tavalyi nyár slágere ez a farmer- és fehér ruhácska volt, mind a kettőt second hand üzletből vette anya is. A kabát a nagyobb hidegek beköszöntéig volt hű társam, szintén anyu dzsekije, szintén second hand üzletből.”

Réka menyasszonyi ruhájáról olvashattatok a blogon. Kattintsatok ide, ha nem emlékeznétek rá >>>

A pöttyös szoknya, amit felváltva viselnek

Dorkás a nagymamájától és az édesanyjától is kapott már ruhákat, sőt, van olyan darab, amit felváltva hord az anyukájával. „Igyekszünk zero waste életet élni. Mostanában csak a turiban vásárolunk még a kisbabánknak is. Küldök egy fotót: a pöttyös nyári ruha az anyukámé. Olykor lenyúlom tőle, mert még ő is hordja.”

Nagymama gyönyörű ruhája a ‘60-as évekből

„Ez a gyönyörű ruha a nagymamámé volt, és egy vidéki falusi varrónő tervezte és készítette” – írja Kriszta, akinek a blogját szívesen ajánlom a figyelmetekbe, mert sokat tanulhattok a ájurvédáról vagy a tudatos szépségápolásról. „A szalmakalap a nagypapámé volt. A fotón látható mindegyik ruhadarab a ’60-as évekből való, de szerintem kiállták az idő próbáját. A ruhatáram egy része 40–50 éves darabokból áll, és imádom őket!”

Anya és nagymama szoknyájának új élete

„A csatolt képen látható sárga szoknya édesanyámé volt, ő maga varrta 1987-ben. Az anyag annyira kiváló, hogy 33 éve ugyanúgy néz ki. Nekem is évek óta a nyári ruhatáram része. Egy társaságban valaki meg is dicsérte, azt gondolta róla, hogy designer darab. Klassz visszajelzés” – írja Regina, aki kozmetikusként, bőrápolási tanácsadóként dolgozik.

„A kockás szoknyát a nagymamám szekrényében találtam, ő is kaphatta valakitől. Nagyon jó minőségű gyapjúszövet. Több számmal nagyobb volt, ezért varrónőhöz vittem. Teljesen szétszedte, majd újra összerakta, gyakorlatilag annyi munkája volt vele, mintha nulláról varrt volna egy új szoknyát. Majdnem annyiba is került, de miért vettem volna újat? Ilyen jó minőségű anyagból varrt ruhákat fast fashion üzletekben nem is lehet találni. Nagyon máshol sem. A régi cipzár jó állapotban volt, meg is hagyta, mert állítása szerint ma már csak silány kínai cipzárakat lehet beszerezni.”

Karácsonyi ajándék: 40 éves pulóver aputól

Az anyák napja kicsit az édesapákról is szól. Ágnes is egy olyan fotót küldött, amelyen az édesapja pulóverét viseli. „Karácsonykor találta meg anyu pakolás közben. Egyből szerelmes lettem ebbe a darabba, és azóta hordom. A legszebb az egészben, hogy mindkettőjüknek ugyanaz a sztori jutott eszébe erről a pulóverről. Amikor apám régi Simson motorjával járt anyuhoz udvarolni, általában ezt a pulóvert viselte, mert melegen tartotta. Ez a pulcsi több mint 40 éve megvan és még mindig kifogástalan az állapota!”

Anya csíkos pólója, ami erőt ad

Napok óta nem alszom jól. Az anyák napja miatt mindig nagyobb bennem az űr, feltorlódnak az el nem mondott mondatok. Én már soha nem ölelhetem meg az anyukámat ebben az életben. Az elmúlt években megtanultam, hogy a szeretet átível téren és időn, összeköt egyszervolt és ma élő lelkeket. Anyu ránk maradt ruháinak nagy részét szétosztottuk a családban, régi darabokat nem is őrzött meg, nagyon mai ruhákat viselt. Én néhány kendőt tettem el emlékbe, nem viselem őket, próbálom megőrizni az illatukat (kevés sikerrel).

Két-három pólóját viselem, és a csíkos pólója valamiért nagy kedvencem lett, sokszor erőt ad, ha ezt viselem. Anyu nagyon büszke volt rám, és ezt el is mondta, ezért is veszem fel rendszeresen eseményekre is, ahol jólesne a jelenléte. Remélem, még néhány évig velem marad ez a darab!

Öltözz a szeretet ruhájába!

Vanyovszki Mária, az Asalon.hu divathírportál alapítója, főszerkesztője hirdette meg az #öltözzkiotthon kihívást. A célja, hogy ebben a feje tetejére fordult világban keressünk kapaszkodókat. Ezek között legyen az egyik az, hogy néha kiöltözünk otthon is. Az 5. részt az anyák napja ihlette.

Olvasd el a Vanyovszki Máriával készített interjút is! Másfél évig nem vásárolt ruhát, ma divatportált vezet >>>

„Anyák napjára hangolódva előkerestem pár régi családi képet meg anyukám fiatalkori fotóit, amikor még ő is ‘divatozott’. (…) A képeket nézegetve azt találtam ki, hogy egy régi közös képünket fogom rekonstruálni, amikor én még kis szöszi voltam, ő meg annyi idős sem volt, mint most én… Arra biztatok mindenkit, akár láthatja a szüleit, akár csak messziről segíti őket, hogy anyák napjára készítsen egy ilyen ‘szeretet-fotó’ emléket. Biztos vagyok benne, hogy szem nem marad majd szárazon.”

Ha van kedvetek, csatlakozzatok az Asalon.hu kihívásához. Osszátok meg a fotókat Instagramon, Facebookon – ezzel biztatva másokat is. Használjátok a következő hashtageket: #öltözzkiotthon @asalonbudapest #stayhomestaychic #anyáknapja #szeretetruha

Anya ruhája és a fenntarthatóság

A legfenntarthatóbb ruhadarab már ott van a szekrényetekben. Ezért is csináltam végig a nem vásárolok ruhát egy évig kihívást, ezért is biztatlak benneteket arra, hogy vásároljatok a szekrényetekben. És ne csak a sajátotokban! Sok családban még ott vannak a szülők, nagyszülők félretett ruhái, amelyek átszabva, felfrissítve, mai darabokkal viselve a kedvenceitek lehetnek. Most amúgy is óriási divat a ’70-es, ’80-as és ’90-es évek ruháit viselni. Ha pedig úgy jártatok, mint én, és a szülők, nagyszülők nem őrizték meg a régi ruháikat, akkor keressetek vintage darabokat.

Köszönöm, hogy támogatod a munkámat a Patreonon!

Ha tetszett a cikk, tanultál belőle, vagy egyszerűen csak jó volt olvasni, és szívesen támogatnál abban, hogy hasonló cikkek szülessenek, támogasd a munkámat a Patreonon.

Miért indítottam Patreont? Erről itt olvashatsz bővebben >>>

(Visited 1 467 times, 4 visits today)