Megunt, de megkímélt állapotban lévő ruháimat szívesen adományozom el. Én két helyre szoktam vinni: a családsegítőbe vagy az adományboltba. Ruhát adományozni elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de a ruhaadományozásról még mindig nem tudunk eleget, a hazai adományozói kultúra pedig hagy némi kívánnivalót maga után. Erről írok a Hulladékmentes.hu-n megjelent cikkemben.

Évente kétszer átnézem a ruháimat. Kipakolok mindent az ágyunkra, és a ruhakupac mellett ülve áthajtogatom őket egyesével. Rendszeresen viselem? Mikor is volt rajtam utoljára? Még mindig szívesen felveszem, vagy valami zavar benne? Át tudnám alakíttatni? Meg tudnám javítani? Amit valamilyen oknál fogva nem szeretnék, vagy nem tudok tovább viselni, azt felcímkézett textilszatyrokba pakolom:

  • bizományi ruhaüzlet,
  • használt ruhákkal foglalkozó startup,
  • adomány,
  • ruhagyűjtő konténer.

Már az is árulkodó, hogy az adományboltot a ruhagyűjtő konténer elé írtam a fenti mondatban, nem pedig az első helyre. Bevallom, a ruháim átnézése alatt nem egyszer azon kaptam magam, hogy olyan holmit tettem az adomány kupacba, amely inkább kidobandó kategória. Majdnem ott landolt a garbó, amelyiket ugyan imádom, de aprócska, nehezen, de látható folt csúfítja az elejét. Vagy azt a sokat viselt ingemet, amelyik évek után is tartja a színét, nagyon jó az anyaga, de ha jobban megnézem, látom, hogy besárgult a hónalja a dezodortól.

Alapvetően jó állapotban vannak, mégsem adhatom tovább őket, hiszen foltosak. Ezt én is folyamatosan tanulom. Szégyellhetném, hogy későn kerültem kapcsolatba az adományozással, de gyerekként mi családon belül adtuk tovább a ruhákat, fiatal felnőttként pedig bele se gondoltam ebbe. Jobb későn, mint soha.

Miért nem olyan egyszerű ruhát adományozni?

A legnehezebb egyébként azt eldönteni, hogy egy ruha használható még, vagy inkább kidobandó. Már csak azért is, mert ez a határvonal mindenki számára máshol van, másképp ítéli meg egy-egy ruhával kapcsolatban. Nekem még belefér, ha kicsit bolyhos a harisnyám vagy a kabátom, más az első szálhúzódásnál úgy dönt, nem veszi fel többet a ruhát. Másképp szocializálódtunk, mást tanultunk meg, és más az élethelyzetünk is.

Aztán nem mindegy az sem, mennyire tudjuk elképzelni azt az élethelyzetet, amiben szükség van az adományruhákra. Nem véletlenül mondják, hogy a legjobb adomány az, amit a másik kezébe adunk, belenézve a szemébe, előtte belelátva az életébe. Ha adományozáskor tudjuk, kihez kerülnek a ruháink, feltehetőleg nagyobb odafigyeléssel és szeretettel, valamint sokkal átgondoltabban válogatunk előtte. Csakhogy így átadni valamit, az egyik legnehezebb is, és nem is mindenki képes rá sem az egyik, sem a másik oldalról. Viszont adományra, így ruhaadományra is, szükség van.

Ami minden adományozót összeköt: a segítő szándék

Ami a jó, a kevésbé jó, vagy rossz adományt elválasztja, az az adományozás előtti kérdezés, valamint a válaszok meghallgatása és megértése.

Ha nem tudod, mit kérdezz, kezdetnek olvass el néhány cikket! L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője, akinek írásait kötelező irodalomként emelném ki. Tőle tudom, hogy a selejtezés nem egyenlő az adományozással, és bármennyire szabadulnál a megunt, elnyűtt, ódivatú, javítandó ruháktól, ezeknek nincs helye a segítségnyújtó ruhaadományok között. Nála olvastam azt is, hogy az „Ami az egyik embernek szemét, a másiknak kincs” gondolatot nem helyes az adományozással kapcsolatba hozni. Főleg akkor nem, ha javítandó ruháról, talpaltatni való cipőről van szó, amit egyébként addig te sem vittél el a varrónőhöz vagy a cipészhez. Miért egy mélyszegénységben élő ember tenné meg ezt?

Ez akkor is érvényes, ha nem egy szervezetnek adod le a ruhákat, hanem adományboltba viszed el őket. Az adományboltban a ruhákat tovább értékesítik, és a tévhitekkel szemben egy adományboltban bárki vásárolhat.

Mi az az 5 dolog, amit gondolj át, mielőtt ruhát adományozol? Olvasd tovább a cikket a Hulladékmentes.hu-n a válaszokért >>>

(Visited 36 times, 1 visits today)